A szakértő szerint a helyzetre jellemző az úgynevezett aszimmetrikus hadviselés. Ez az ellenség megsemmisítése helyett annak kifárasztását jelenti, hiszen általában a katonailag gyengébb fél alkalmazza az erősebbel szemben, mert máskülönben gyorsan elveszítené a háborút. E hadviselés alapfeltétele, hogy ne legyen döntő ütközet, a háború az ország belsejében maradjon, legyen kiterjedt hadszíntér, és fontos a helyi lakosság támogatása is - sorolta. Hangsúlyozta: csakhogy Ukrajnában az aszimmetrikus hadviselés eszközeit nem a gyengébb, hanem az erősebb fél alkalmazza.

Az elemző úgy vélte, hogy ebben az esetben jól elkülöníthetők a megtámadott országon belül és az azon kívül használt eszközök. Az előbbiek a különleges erők bevetését, a helyi bűnözői csoportok felbérlését, jelentős számú helyi önkéntes alkalmazását jelentik. A cél a destabilizálás, a kormányszervek működésének blokkolása, az államhatalom kiszorítása, ami az első lépés a területszerzés felé - magyarázta. Hozzátette: ez az eljárás csak egy gyenge állammal szemben működhet.

Rácz András elmondta: az Ukrajnán kívül alkalmazott fő eszköz az orosz erők felsorakoztatása a határon, ami folyamatos fenyegetést jelent, bár tényleges támadás nem történik. Ennek célja a politikai nyomásgyakorlás, és ehhez az orosz médiafölényt is kihasználják - közölte.

A kutató szerint a Krímben és a Kelet-Ukrajnában történtek forgatókönyve az, hogy először Moszkva előkészíti a helyi ellenállást és felkelő mozgalmat, majd a különleges egységek mozgósítják a helyi bűnözői csoportokat és a központi hatalommal szembenálló erőket. A tüntetések, épületfoglalások után a beszivárgó különleges erők elkövetik első támadásaikat, területet szereznek, kiszorítják a kormányerőket, és ez által blokkolják az államigazgatást. A helyieket elidegenítik, elszigetelik a központi hatalomtól, amiben segítségükre van a média. Az autonómia kikiáltását követően népszavazást tartanak a függetlenségről, majd a terület csatlakozik az Orosz Föderációhoz, így már van ürügye Moszkvának a bevonulásra - magyarázta.

Rácz András úgy látja, mindennek a feltétele a gyenge államhatalom, a médiafölény, az, hogy Oroszország katonailag erősebb, regionális szinten tartós elégedetlenség alakult ki a központi hatalommal szemben, nagyszámú oroszajkú lakosság van a térségben, továbbá a Krím esetében az orosz erők korábbi jelenléte, Kelet-Ukrajnában pedig a terület határossága Oroszországgal és a gyenge határvédelem.

Mint mondta, ez az orosz elképzelés azért lehet hatékony, mert a támadó ország formális részvétele az eseményekben letagadható, ezért nem elszámoltatható, a megtámadott országnak és szövetségeseinek nincs kivel tárgyalnia. Emellett Ukrajna nehezen tudja megkülönböztetni a valódi civileket a civilbe öltözött támadóktól, és az, hogy Oroszország kész és képes fellépni az orosz lakosság védelmében, korlátozza Ukrajnát az erőszak alkalmazásában, hiszen ezzel ürügyet adhatna a beavatkozásra - mutatott rá, hozzátéve: ez a fajta hadviselés ráadásul bármikor abbahagyható.

A szakértő arra is kitért, hogy ennek a tervnek korlátai is vannak. Az idő hosszú távon Oroszország ellen dolgozik, ugyanis az ukrán fegyveres erők harci ereje, ha lassan is, de növekszik. Az irreguláris erők nem tudják az elfoglalt területeket megtartani a szervezetten előrenyomuló reguláris haderővel szemben, ezért általában behúzódnak a városokba, ahova a kormányerők nem követik őket az esetleges civil veszteségek miatt, de így is bekerítik, elszigetelik őket - mondta. Úgy vélte, bár a támadók egyes városokat meg tudnak tartani, összefüggő területeket nem, vagyis a jelenlegi status quo a maximum, amit elérhetnek, de az is csak véges ideig tartható.

Közölte: a határt már igyekeznek jobban védeni az ukránok, és tényleges, közvetlen utánpótlás nem érkezik Oroszországból. Fontos az is, hogy Moszkvának véges számú feláldozható különleges egysége van, továbbá a határon felsorakoztatott erők csak politikai eszközt jelentenek, ténylegesen nem támadnak, mert annak túl magas lenne a politikai ára - vélekedett.

Rácz András arról is beszélt, hogy mivel Kelet-Ukrajnában nincs olyan támogatása Oroszországnak, mint a Krímben, nem tud olyan eredményt elérni, mint ott. Emellett a történtek súlyos presztízsveszteséget hoztak Oroszországnak, így a szocsi téli olimpia PR-jára költött hatalmas összegek gyakorlatilag elvesztek. Ráadásul már Moszkva szövetségesei - például Fehéroroszország - is aggódnak a történtek miatt.

Megjegyezte: gazdasági szempontból nem a szankciók, hanem a piac bünteti Oroszországot, hiszen a befektetők megijednek, kivonják a tőkét, a tervezett beruházások leállnak. Oroszország valószínűleg alábecsülte e következmény mértékét.

A szakértő végül azt mondta, hogy Oroszország más országokban is alkalmazhatja azt a forgatókönyvet, amelyet Ukrajnában tett. Elsősorban ott van erre esély, ahol számottevő orosz lakosság van, így Moldovában, Kirgizisztánban és Ukrajnában ismét. Ha meggyengül a központi hatalom, Fehéroroszországban és Kazahsztánban is megteheti - közölte. Hozzáfűzte: az is elképzelhető, hogy más országok alkalmazzák az orosz módszereket, például Kína egyes délkelet-ázsiai országokkal szemben.