Több mint 15 évnyi ásatás után akadtak a kutatók az úgynevezett Szent Ciprián-járvány nyomaira: tárgyakra és valószínűleg kanyaróban és himlőben elhunyt emberek maradványaira, akik az ókori Egyiptomot és a római birodalmat sújtó fertőző betegségek áldozatai lehettek.

A felfedezés, a borzalmas járvány egyetlen régészeti emléke a Francesco Tiradritti, az Ennai Egyetem régészprofesszora vezette Olasz Régészeti Misszió hosszú és alapos munkájának eredménye.

A világjárvány 251 és 270 között tombolt. A kutatók számára fontos forrásul szolgáltak Szent Ciprián karthágói püspök és író fennmaradt szövegei, amelyekben a világ végének eljöttét látta a pusztító betegégben.

A Harva és Akimenru temetkezési helyein folyó ásatások és az utánuk következő hosszas elemzés és összehasonlítás alkalmával Tiradritti egyes temetőkben néhány szokatlan jellemzőt azonosított: a testeket sűrű mészréteggel fedték be. Ezt az anyagot az ókorban a fertőzött helyek sterilizálására használták.

A sírhelyek közelében kemencéket is találtak, amelyek a mész elkészítésre szolgáltak, valamint egy nagy máglya helyére, benne elégett emberi maradványokra is bukkantak.

Ezek az elemek arra utalhatnak, hogy az olasz misszió által feltárt sírhelyek valójában köztemetőt takarhatnak, amelyet azért alakítottak ki, hogy megfékezzék a járványt.