A luxembourgi székhelyű testület egy spanyol szabályozási vitára vonatkozó nemzeti bírósági kérdés alapján foglalkozott a témával. A nagyáruházak spanyolországi szövetsége ugyanis - a nemzeti szabályozást sajátosan értelmezve - olyan kollektív szerződéseket kötött, amelyek szerint azok a munkavállalók, akik a szabadságuk előzetesen meghatározott időszakának kezdetét megelőzően vagy annak időtartama alatt munkaképtelenek lesznek, nem jogosultak a betegség után igénybe venni szabadságukat.

Az uniós bíróság az ítéletben igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy ellentétes-e ez a szabályozás az idevágó uniós jogszabállyal, vagyis a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló irányelvvel.

A bíróság leszögezte, hogy a fizetett éves szabadsághoz való jog az uniós szociális jog különleges fontossággal bíró elve, és "nem lehet megszorítóan értelmezni". A fizetett szabadság célja továbbá "eltér a betegszabadsághoz való jog céljától", hiszen az előbbi arra szolgál, hogy a munkavállaló pihenhessen, a kikapcsolódásra és szabad időtöltésre alkalmas idő álljon a rendelkezésére, az utóbbi viszont a felépülést biztosítja a munkavállaló számára.

Az Európai Bíróság ítélete egyébként nem dönti el a tagállami bíróság előtti jogvitát, utóbbi feladata marad, hogy az ügyet a luxembourgi ítélet alapján elbírálja. Az uniós jog ugyanakkor minden tagállam nemzeti bíróságait kötelezi arra, hogy az EU-bíróság ítéletének megfelelően járjon el a tartalmilag hasonló ügyekben.