A "Bajkál szíve" a tó legnagyobb szigete, a Irkutszktól 300 kilométerre keletre fekvő Olhon-sziget, amelyet sűrű erdők, végtelennek tűnő sztyeppék és homokos dombok borítanak.

Nem élnek itt sokan, a sziget másfélezer főnyi - főleg az őslakos burjátokból álló - lakossága halászatból, állattenyésztésből él. Egyikük, Vjacseszlav Nenyov lovakkal foglalkozik.

"Néha nagyon magányos itt az élet, de a lovak az életem részévé váltak. Számtalanszor estem már le róluk, néha meg is harapnak; ilyenek nálunk a mindennapok" - mondta a férfi.

A különleges környezet és a helyiek mondái, legendái az ideérkezőket is megbűvölik. Erik Butakov egykor közgazdász volt, ma már kalandor, aki keresztül-kasul bejárta a 70 kilométer hosszú és 25 kilométer széles szigetet, megtanulta a szokásokat is.

A területen vannak helyek, amelyeknek az ott lakók különös spirituális erőt tulajdonítanak, s hogy kívánságaik teljesüljenek, szalagokat, ékszereket, érméket hagynak ott. "Minden utazó, aki erre jár, kéri a lelkeket, hogy tegyék könnyűvé az útját, adjon nekik erőt, teljesítse a legszebb vágyaikat" - magyarázta Erik Butakov.

Egyre többen látogatnak el a szigetre, amely hosszú időn át szinte teljesen ismeretlen volt a turisták körében. A hely azonban nem azoknak való, akik az ötcsillagos szállodák kényeztető szolgáltatásaira vágynak: a vadregényes tájon a legtöbbeknek csak sátor jut, az infrastruktúra ugyanis meglehetősen szegényes.