"Nincs más választásunk, mint belépődíjat szedni" - állítja Pieter Dietz de Loos, a Nemzetközi Dachau Bizottság elnöke. Másképpen nem tudják biztosítani az anyagi fedezetet arra, hogy bemutassák a fiatalabb nemzedékeknek a holokauszt rémségét.

Az egykori dachaui tábort évente 800 ezer ember keresi fel, de az ott működő múzeum mindössze egy teljes állásban dolgozó idegenvezetőt képes fizetni.

"Csődbe megyünk"

Egyre kevesebb pénzük van arra is, hogy anyagilag támogassák a túlélőket. "Öt éven belül csődbe megyünk" - figyelmeztetett a bizottság elnöke.

Hasonló gondokkal küzdenek a buchenwaldi és a ravensbrücki tábor helyén létesült múzeum vezetői is.

A németországi zsidó szövetség vezetői azonban hallani sem akarnak a belépődíjról. "Ezek temetők. Senkitől nem lehet pénzt kérni azért, hogy gyászolhassa a halottait" - mondta a szóvivőjük.

Magánadományok nélkül

A múzeumigazgatók viszont azzal érvelnek, hogy nem tudják őrizni a holokauszt emlékét, ha nincs, aki megmagyarázza az utókornak, hogyan és miért követték el a rémtetteket.

A Németország területén található egykori haláltáborokban működő múzeumokat a szövetségi és a tartományi kormányok tartják fenn. A pénz azonban csak a fenntartási költségekre elég; sem ideiglenes kiállítások, sem szemináriumok megrendezésére nem futja.

Magánadományokat szinte kizárólag a lengyelországi Auschwitz kap; az ottani múzeumot az amerikai filantróp, Ron Lauder támogatja.