Szokatlan gesztusokkal akarja csökkenteni a reformterveivel szembeni ellenállást az új francia elnök. A konzervatív Nicolas Sarkozy baloldaliakat is meghívott kormányába.

A még miniszter korában erőteljes jobboldali megnyilvánulásairól ismert elnök emellett máris tárgyalt a francia szakszervezetek vezetőivel.

Győzelmi beszédében Nicolas Sarkozy arról beszélt, hogy azoknak a franciáknak is az elnöke akar lenni, akik nem szavaztak rá. Talán ennek a jele az is, hogy a konzervatív elnök, aki nemrég még azzal hergelte fel a baloldaliakat, hogy azt mondta: "likvidálni" kell az 1968-as forradalmi szellemiséget, most volt szocialista minisztereket hívott meg kormányába.

Sarkozy Versailles-i főhadiszállására a hétvégén meghívót kapott például Claude Allegre, a legutolsó szocialista kormány oktatási minisztere és kormánypozíciót ajánlottak a néhai Mitterand elnök egyik közeli tanácsadójának, Anne Lauvergeon-nak is.

A legnagyobb meglepetést azonban az okozta, hogy szóba került Hubert Vedrine volt szocialista külügyminiszter neve, aki ismét a külügyi tárcát kaphatná meg. Vedrine ugyan nem tagja a szocialista pártnak, de közel áll ahhoz, és Mitterand elnök kabinetfőnöke volt.

A jelölt nemcsak kötődése miatt keltett meglepetést Washingtonban, ahol Sarkozyt Amerika-pártiként tartják számon, és ahol örültek győzelmének, sokként hatott az Amerika-ellenességéről ismert Védrine említése.

Az egykori külügyminiszter dolgozta ki annak idején például az "amerikai gőzhenger" megállításáról szóló doktrínát.

Mivel azonban Franciaországban hagyományosan az elnök irányítja a külpolitikát, Vedrine személye egyfajta nyugtató lenne azok számára, akik attól rettegnek, hogy Sarkozy úgymond atlantista szimpátiái törést okoznának a francia külpolitikai hagyományban.

Ráadásul felmerült egy másik külügyminiszter-jelölt neve is, akit nem lehet Amerika-ellenesnek nevezni. Bernard Kouchner éveken át volt az ENSZ koszovói főképviselője, és ő alapította az Orvosok Határok Nélkül nevű szervezetet.A baloldali politikusokkal való kokettálás mellett Sarkozy - még hétfőn, tehát szerdai elnöki beiktatása előtt - leült tárgyalni a befolyásos francia szakszervezetekkel.

Ezekkel a gesztusokkal azt üzeni, hogy meghallgatja politikai ellenfelei véleményét.

A találkozó után a szakszervezeti képviselők is elmondták, hogy az elnök ragaszkodik céljaihoz, de - mint CFE-CGC szakszervezet vezetője mondta - konszenzust, és nem konfrontációt szeretne.

Kérdés, hogy mennyire tudja majd élét venni a várható tiltakozásoknak, amikor nem egészen két hónap múlva a parlament elé terjeszti azt a törvénytervezetet, amely szerint a közlekedési sztrájkok idején is kötelező lesz az alapszolgáltatás biztosítása.

Sarkozy emellett ki akarja végezni a szocialisták egy másik nagy vívmányát, a 35 órás munkahetet, amely szerinte sokban felelős azért, hogy a francia gazdaság lemaradt versenytársai mögött.

A lakosság nagy részét mozgósítani képes francia szakszervezetek már többször képesek voltak arra, hogy meghátrálásra kényszerítsék a jobb- és baloldali kormányokat is.

Az egyik legutóbbi példa az volt, amikor a de Villepin-kormány a hatalmas tiltakozások miatt kénytelen volt visszavonni a fiatalok munkavállalásáról szóló törvénytervezetet.

Sarkozynek tehát ügyesen kell manővereznie, ha el akarja kerülni az elhúzódó tüntetéseket.