Cezare Battisti története könyvbe vagy filmre kívánkozik. A hetvenes években a Fegyveres Proletárok a Kommunizmusért nevű szélsőbalos csoport tagja volt.

Távollétében egy fegyőr és egy, a fasisztákkal szimpatizáló hentes meggyilkolásáért is elítélték, korábban pedig két másik gyilkosságban találták bűnrészesnek.

Az egészben az a furcsa, hogy az 52 éves Battisti több esztendőn át szabadon élhetett Franciaországban, miután a '80-as évek elején megszökött olaszországi börtönéből.

Erre az adott lehetőséget, hogy az akkor kormányzó Francois Mitterand elnök befogadta azokat az olasz militánsokat, akik hátat fordítottak az erőszaknak.

Battisti számára a szabadság a kreatív kivirágzás időszaka volt: elkezdett bűnügyi témájú regényeket írni, könyveit nyilvános rendezvényeken dedikálta és saját rajongótábora alakult ki.

Legismertebb, részben önéletrajzi elemekre épülő, műve az Utolsó töltények volt, amely az olaszországi szélsőbal és szélsőjobb mozgalmak összecsapásaival foglalkozik.

Franciaországban 2002-ben más szelek kezdtek fújni - a kormány gyakorlatilag visszavonta a baloldali radikálisoknak menedéket biztosító, úgynevezett Mitterand-doktrínát, és a párizsi hatóságok beleegyeztek abba, hogy kiadják a szökött fegyencet Olaszországnak.

Battisti ezek után bujkálni kezdett, mobiltelefonjában gyakran cserélte a sim-kártyát, és soha nem tartózkodott sokáig ugyanazon a helyen.

A hétvégén azonban már nem volt hová futnia, amikor a francia, az olasz és a brazil rendőrség közös akciója során elfogták egy riói szállodában.

A volt szélsőbalos aktivistát egyelőre a brazil fővárosban, Brazíliában tartják őrizetben, amíg megérkezik a kiadatási kérelem Olaszországból.

Maga Battisti többször is ártatlanságát bizonygatta - egy könyvben azt írta, hogy Aldo Moro egykori miniszterelnök 1978-as elrablása és meggyilkolása után feladta a harcot, és azt hangoztatta, hogy bár hordott fegyvert, nem ölt meg senkit.