Pontos kimutatás van arról, hogy a késői gorbacsovi periódusában, a késői Szovjetunió periódusában a politikai vezetésben, mondjuk a politikai bizottságban, vagy a kormányban vagy a nemzetbiztonsági tanácsban hogyan alakult a biztonsági szolgálatból jövő emberek aránya. A lényeges növekedés nem is a jelcini korszakban, azaz a 90-es években következett be, hanem valójában Putyinnal, tehát a 2000-es évet követően válik feltűnővé ez a növekedés. Jelenleg nincs egyetlen egy olyan minisztérium sem, ahol a miniszterek első vagy második helyettese között ne lenne a titkosszolgálatból érkező ember.

Nemcsak a politikában, hanem a gazdasági életben is meghatározó szerepet töltenek be volt KGB-s emberek. Ennek az lehet az oka, hogy fedőtevékenységként korábban Nyugat-Európában gazdasági tevékenységet végeztek? Azaz megismerték közelebbről a kapitalizmust, a piacgazdaságot, és jól beszélnek nyelveket is.

A külső hírszerzésnél dolgozók megismerhettek egy más mechanizmus mentén működő világot. A stratégiailag érzékeny gazdasági területek és vállalatok visszaállamosítása azt is jelenti, hogy a felügyelőbizottságokban és az operatív testületekben egyaránt ott találjuk a titkosszolgálati embereket.

Mennyire lehet ez konfliktushelyzet a későbbiekben? Manapság a fiatalabbak is tapasztalatot tudtak szerezni, de ők nem rendelkeznek titkosszolgálati múlttal. Viszont olyan posztokra pályázhatnak, ahol most volt KGB-sek ülnek.

Ez feszültségeket szülhet, ezzel együtt kell élni. Valahogy meg kell oldani ezeknek a feszültségeknek a kezelését.