Gordon Brown pénzügyminiszter, aki belátható időn belül alighanem leváltja a miniszterelnöki székben az egyrészt Irak, másrészt a korrupciós ügyletek miatt egyre népszerűtlenebb Tony Blairt, régi szokást követ, amikor rezidenciája, a Downing Street tizenegyes számú ház előtt megjelenik és felmutatja a sajtófotósoknak a vörös szattyánbőrrel borított irattáskát, amelyben az új állami költségvetésről szóló beszédét viszi a parlamentbe - jelenti az InfoRádió londoni tudósítója.

Erre a beszédre az egész ország figyel, mert a nagy pénzügyi, adóügyi, közkiadási részletek mellett mindig tartalmaz milliókat közvetlenül és azonnal érintő bekezdéseket, például a sör vagy a benzin árának szabályozásáról, vagy a társadalombiztosítási hozzájárulás összegéről, ami, különös módon sohasem csökken, inkább emelkedni szokott.

Felemelik a "luxustraktorok" útadóját

Az idei büdzsé-beterjesztés két pontjának örülhetnek a környezetvédők. Angliában egyelőre nincs súlyadó a gépkocsik számára, de most felemelik azoknak az autóknak az útadóját, amelyek nagy és erős motorukkal jobban szennyezik a levegőt, jobban járulnak hozzá a globális felmelegedéshez, mint a kisebb kocsik.

Nagyon nagy divat lett itt a szigetországban négykerék-meghajtású luxusterepjárót tartani. Ennek falun van értelme, a nagyvárosban nincs, de a jómódú feleségek azon versenyeznek, ki megy az iskolába a gyerekért nagyobb és csillogóbb, mint itt tréfásan nevezik, luxustraktorral.

Amelyik gépkocsi kilométerenként 250 gramm széndioxidot, vagy ennél többet pufog ki, annak a tulajdonosa ezentúl több útadót fizet.

Drámaian csökkenő óvszer-áfa

A beterjesztés egy másik pontja szerint kevesebb községi adót fizet, aki ingatlana energiaellátását környezetkímélő módon oldja meg, többet, aki nem válogatja szét a szemetét újrahasznosítható vagy egyéb hulladékok szerint.

Csökken az óvszer áfája, 17 és fél százalékról öt százalékra, amivel egyrészt az egyre inkább terjedő nemi betegségek, másrészt a nem kívánt terhességek ellen veszik fel a küzdelmet.

Az apróságok között persze nem vész el a lényeg, az, hogy vajon hol érzi meg az angol polgár a közkiadások tervezett csökkentését?