Hogyan kérte fel Puskás Tamás rendező Catherine szerepére?

Tavaly májusban hívott fel telefonon, és egy főszerep volt a felkérés tárgya. Nagyon örültem, és hálás vagyok, hogy bizalmat szavazott nekem.

Meglepetésként érte a felkérés?

Teljesen, derült égből, igen.

Mit mérlegel, amikor érkezik egy megkeresés?

Sok tényező játszik közre. Voltak olyan felkérések is, amikre nemet mondtam. Az, hogy nyilván ki rendezi, milyen darab, mi az anyag, kikkel játszom együtt, ezek mind szempontok lehetnek. Nagyon jó időben is talált meg a felkérés, mert akkor még nem volt semmi az egész jövő évadra nekem, és kicsit ki is voltam éhezve így a színházra, nagyon örültem neki.

A színdarabban van egy különleges, komplex apa-lánya viszony. Hogyan dolgozta ki a női karaktert?

Nagyon sokat beszélgettünk az általam játszott karakterről is, de az egész darabról is a próbafolyamat során, és szépen épült, mélyült próbáról próbára a dolog. Nyilván, én is folyamatosan gondolkoztam rajta, pörgött rajta az agyam és Puskás Tamás rendezőnek is. Ebből összeállt egy kép, egy személyiség.

Egy film készült a darab alapján. Látta az alkotást?

Igen. Amikor megtudtam, hogy a darabban szeretne szerepeltetni Puskás Tamás, akkor megnéztem a filmet.

Ilyenkor hasonul ehhez valamiképpen a színész? Szeretné a film alapján megformálni a karakterét, vagy esetleg túl is szárnyalni a filmben látott alakítást?

Nagyon más a színház és a film. Nem igazán lehet ugyanazt és ugyanúgy megcsinálni. Én csak kíváncsi voltam, mert tudtam, hogy egy elég híres film készült Anthony Hopkins-szal és Gwyneth Paltrow-val. Meglepődtem egyébként, hogy az írott darabhoz nagyon hű a film, és kicsit olyan, mintha egy színdarab lenne, kevés szereplővel, alapvetően zárt jelenetekkel. Szerintem, ha az ember egyszer megnézi, amit játszik, azzal semmi gond nincs. Az már viszont kontraproduktív lehet, ha folyamatosan nézegeti, és azt veszi alapul, mert úgy sem lehet ugyanazt megcsinálni.

Horváth Lajos Ottóval korábban már többször játszott együtt. Azonban Balla Eszterrel vagy Puskás Dáviddal még nem. Velük meg kellett kicsit ismerkedni, össze kellett csiszolódni?

Abszolút. Nem is ismertem őket, és nem is játszottam még velük. Nagyon jó élmény volt és nagyon jó találkozás. Nagyon örülök neki, hogy így összesodort minket az élet. Nem túlzás azt mondani, hogy ez tényleg egy szerelemmunka volt, nagy lelkesedéssel vetettem bele magam, és ez nem hagyott alább a későbbiekben sem.

A Vígszínházban a Magyar Elektra című, a Centrál Színházban pedig a 2:22 című színdarabban vállalt szerepátvételt. Új közegekbe került. Jobban izgult, mint egyébként, amikor be kell ugrani, és át kell valakitől venni úgymond a stafétabotot?

Egy beugrás az mindig nagyon nehéz, és nyilván minél kevesebb idő van rá, annál nehezebb. Nem teljesen beugrásról, hanem szerepátvételekről van szó. Tehát nemcsak egy próbám volt, hanem öt-hat, ami szintén nem olyan sok egy főszerep elsajátítására. Partnerek voltak ebben a kollégák, segítőkészek. Persze, rettenetesen izgultam, ettől hatványozottan nehéz volt, hogy teljesen új közegben, új emberekkel kellett játszani, de közben egy nagyon jó élmény is volt.

Hamarosan bemutatják a Vígszínházban a Büszkeség és balítéletet, amelyet Valló Péter rendez. Ez a Magyar Elektra után a második közös munkája a rendezővel?

Igen, de közben a Szépművészeti Múzeumban indul a jubileumi Textúra-sorozat. Ezt szintén Valló Péter rendezi, így már a harmadik közös munkánk lesz a Büszkeség és balítélet.

Most szabadúszó. Nem hiányzik önnek a társulati lét?

Egyelőre nem hiányzik, de azért jó érzés tartozni valahová, nekem fontos az, hogy legyen egy társulatom. Közben mégis 7 év után jól esik a szabadság, hogy egy picit szabadabban megválaszthatom, hogy kikkel és mit dolgozom.

Sok idő után az Egy bizonyítás körvonalai az első „igazi” bemutatója. Milyen volt a tapsot megélni, a közönség szeretetét átélni?

A főpróba után még nem eresztettem le teljesen, de nagyon meglepődtem a darab fogadtatásán, a mi fogadtatásunkon. Hihetetlen volt ez az ováció a végén. Remélem, hogy a többi előadás is ilyen lesz, és szeretni fogják a nézők, mert mi szeretjük, és szerintem ez érződik.

Nagyjából elégedett most? Vagy többre vágyik? Vagy talán éppen elég felkérést kapott az elmúlt időszakban?

Nekem ez most épp elég. Össze is csúszott több dolog, amit párhuzamosan csinálok. Nagyon hálás vagyok ezekért a lehetőségekért, de nyitottan várom, hogy mit hoz a jövő.

Úgy fogalmazott egy interjúban, hogy a legmélyebbről, a medence aljáról lehet a legmagasabbra feljutni. Most hol tart ezen az úton?

Már felbukkantam a vízből, beszívtam a friss levegőt. Jól vagyok és nagyon motivált, és már nagyon-nagyon régen éreztem így magam!

Ez egyfajta új kezdet?

Teljesen új kezdet, igen.

Filmes megkeresésekre számít?

Ezt minden újságíró megkérdezi tőlem. Bárcsak én dönthetném el, hogy szeretnék-e ebben vagy abban a filmben forgatni. Én nagyon örülnék neki, nagyon szeretek forgatni. Nyilván, attól függ, hogy mit és kivel. Nagyon sok szempont van, de örülnék annak, ha lenne egy ilyen megkeresés, és a jövőben ez nem rajtam múlik.