Ezen a héten kezdődtek a középfokú szóbeli érettségi vizsgák, az emelt szinten, illetve az írásbeli vizsgákon már túl vagyunk. Mik a tapasztalatok az első körről eddig?

Az érettségi esetén a meghatározó változás az a 2020-as nemzetialaptanterv-változáshoz, illetve a változó érettségi vizsgakövetelményekhez igazítás volt. A változások valójában nem olyan jelentősek, de nyilván minden esetben, amikor valami változik az érettségiben, akkor az változtatja előtte a felkészülés időszakát is, átalakította egy kicsit a tankönyveket, a vizsgafeladat-típusokat is. Magyar nyelv és irodalomból megjelent egyfajta műveltségi teszt, az írásbelin, természettudományok esetén lehetővé vált a prezentációk bemutatása. Összességében valóban egy új vizsgarendszerrel futottunk ki a pályára.

És különösebb meglepetés nem érhette a diákokat, mert az Oktatási Hivatal már korábban feltett mintafeladatokat.

Természetesen ilyenkor a szükséges előkészületek megvannak, de nyilván mindig van egy izgalom. Részben azzal is magyarázható, hogy a kollégák, amikor felkészítik a diákokat, sosem szabad azt mondani, hogy ne aggódj, minden rendben lesz, mert az a hamis képzelet alakul ki, hogy nem is kell tanulni. A felkészítés jegyében egy kicsit kell a fiatalokat tornáztatni, hogy megfelelően felkészüljenek. Az Országos Diákparlament márciusi ülésén is azt mondtam, hogy figyeljétek meg, mindenki le fog érettségizni, és összességében, mikor majd visszatekintetek erre a most még félelemmel teli időszakra, akkor az lesz a megállapításnak a sommázata, hogy valójában nem is voltak olyan vészesek a változások. Én ezt tapasztaltam egyébként már az írásbeli hetén is. Előtte hetekig azt olvasgattuk, hogy valami szörnyűség következik, majd utána a megkönnyebbülés időszaka érkezett.

Ilyesfajta visszajelzések érkeztek?

A magyar nem volt vészes, a matematika nagyon jó volt, az angoltól egyébként sem kellett izgulni, hiszen abban nem volt semmi változás. Tehát összességében mindenki megnyugodott, aki az érettségi módosított változatát a gyakorlatban is látta működni. Július végén fogunk pontos statisztikákat látni arról, hogy hogyan alakultak a pontszámok, a bukások, de egyelőre azt rögzíthetjük, hogy fennakadás nem volt, hiba a lebonyolítás során nem történt, és az egész érettségi vizsga a várthoz képest is nagyon zökkenőmentesen zajlott le. Köszönet a felkészítő pedagógusoknak, hiszen ebben az ő munkájuknak is nagy szerepe van. Köszönet a kormányhivataloknak, az Oktatási Hivatalnak, hiszen nagy odafigyeléssel vitte mindenki végig a vizsgákra való felkészítés és felkészülés időszakát.

A nemzeti alaptanterv változásain túl az is cél lehetett, hogy a problémamegoldó jelleg vagy a gyakorlatiasabb vetület erősödjön? Például matematikánál egyre hangsúlyosabb lett a pénzügyi típusú feladatok vagy a statisztika is bekerült, vagy a természettudományos tárgyaknál megjelent a projektmunka.

A természettudomány esetén kifejezetten ezért hoztuk be a prezentációs lehetőséget, hiszen a kommunikációs kompetenciáknak a megvillantása, megmutatása az érettségin ebben a vizsgaformában abszolút lehetővé válik. A tankönyvekben, tartalomfejlesztés terén abszolút tetten érhető az, különösen a matematika területén, hogy olyan feladatokkal igyekszünk a munkafüzeteket, a tankönyveket is megtölteni, amelyek a mindennapi életben is szembe jöhetnek velünk, tehát elvont, nagyon absztrakt matematikai feladványok helyett mondjuk egy bevásárlólistából vagy egy családi költségvetés tervezéséből ugyanolyan matematikai szöveges feladat fejleszthető. Azt azért megjegyzem, hogy pont a matematika érettségin végül aztán pénzügyi típusú feladatok nem nagyon szerepeltek, ez nyilván mindig a bizottságnak a kehetősége és joga.

De a szándék megvan?

A szándék megvan. A tankönyvekben, munkafüzetekben valóban tetten érhető. A kormányzat elkötelezett ezen a téren, hiszen fontos, hogy a pénzügyi tudatosság terén a lakosságot ellenállóbbá tegyük. Az egykori pénzügyi válság, svájcifrank-hitel, ez ma már mind történelem, de nem volt felkészült rá lakosság. A mai fiatalokat felelősségünk, hogy amennyire lehet, az iskolarendszerben felkészítsük az ilyen jellegű kihívásokra, hiszen biztosak lehetünk abban, hogy a következő évtizedekben is a pénzügyi tudatosság szükséges lesz. De akár a digitális kultúra tantárgy bevezetése is a 2020-as Natnak az újdonsága, hogy a korábbi informatika helyett egy jóval tágabb megközelítésű digitális kultúrát vezettünk be a harmadik évfolyamtól, ráadásul a médiatudatosság, a programozás, a robotika, tényleg olyan tartalmak jelennek meg, amelyek korábban kevésbé voltak jellemzőek. Az állampolgári ismeretek szintén új tantárgy, nyolcadikban és tizenkettedikben, ami kifejezetten a pénzügyi rendszer, az állami struktúrák működtetése, az állam feladatai terén olyan felkészítést ad, ami egész életre szólóan el tudja igazítani a fiatalságot.

A pandémiás időszakról mostanság szerencsére már kevesebbet beszélünk, de a most érettségizők is jó egy évet digitális munkarendben voltak kénytelenek tanulni. Lehet ennek még valamilyen lenyomata vagy hatása? A pandémia utáni időszakban voltak mérések, és akkor ott az érettségi eredmények nem romlottak, de például a PISA-eredmények vagy a kompetenciamérések esetében mintha érzékelhető lenne ennek a lenyomata. Egy korábbi interjúban ön is úgy fogalmazott, hogy arra kell készülni, hogy a Covid-hatás látványos lesz, nemzetközi szinten is romlanak majd a teljesítmények, és hát ez így is lett.

Ez valóban így van. Közvetlenül a járvány utáni érettségiadatok szerencsére valóban nem mutattak romlást, de valóban az, hogy a teljes oktatási rendszer lényegében két éven keresztül járványügyi állapotban volt, tantermen kívüli digitális munkarenddel, rendkívüli szünetekkel is fűszerezve, biztos, hogy ártott, és néha nem is feltétlenül csak a tanulási eredményekben, hanem a nevelési funkciónkban is. Ezek a kevésbé mérhető kompetenciák, de ha nincs a gyermek a megfelelő életkorban a megfelelő kortárs közösségben, hanem otthon kell tölteni heteket, az egészen biztosan nem tesz jót a mentális egészség fejlődésének sem. Valóban, a nemzetközi mérési adatok kifejezetten beszakadtak. A PISA-mérés az OECD országaiban jelentős beszakadást mutat, 17 ponttal romlottak átlagosan a matematika eredmények és 11 ponttal a szövegértési eredmények. Példátlan a PISA-mérések történetében, hogy ilyen radikális átlageredmény-csökkenés legyen. A magyar eredmények alapvetően stagnáltak, és összességében ebből, hogy az OECD-átlag jelentősen csökkent, magyar pozíciójavulás következett összességében. Félreértés ne essék, én is jobban örültem volna, ha külső pályán előzünk és a magyar eredmények jelentősebben javulnak, mint az OECD-átlag, de ez egy realitás, a globális világjárvány nyilván minket sem hagyott érintetlenül, más országokat pedig Magyarországnál sokkal inkább megtépázott. Most matematikából az OECD-átlag fölött vagyunk egy ponttal, természettudomány esetén is egy ponttal vagyunk az OECD-átlag fölött, szövegértés esetén pedig három ponttal vagyunk az átlag alatt. Ebből a következtetést, ha oktatáspolitikusnak le kell vonnia, akkor azt tudja mondani, hogy a magyar oktatási rendszernek a teljesítménye, legalábbis a 15 éves tanulók vonatkozásában, az az OECD átlagának megfelelő, egy nagyon picit talán még jobb is annál. Ez nem rossz perspektíva abból a szempontból, hogy mégiscsak az OECD a világ legfejlettebb országainak a gyűjtőklubja, tehát ezen az eredményen semmi szégyellnivaló nincsen. Azon kell természetesen dolgoznunk, hogy a következő években ennél még kedvezőbb pozíciót tudjunk elérni. Ez nyilván mindig a mezőnyön is múlik, hogy hogyan alakul a többi országokban az oktatás helyzete. Számos olyan jel mutatkozik, hogy ennek a beomlásnak a nyugat-európai országokban még nem a végén, hanem csak a kezdetén vagyunk. Nyilván mindenhol dolgoznak az oktatás boszorkánykonyháiban, az Európai Unió különböző fórumain is nagyon sokszor téma ez oktatási vezetők részéről, hogy hol milyen intézkedéseket vezetünk be ennek érdekében.

A most közzétett kompetenciamérési eredményekből már levonható valamilyen következtetés? Ez a 2022-23-as tanévben végzett mérésre vonatkozik.

Itt is látható egyrészt egyfajta romlás a magyar adatokon, másfelől nagyon érdekes helyzet az, hogy a 2022-2023-as tanévtől kezdve közzétettük azt, hogy nem három, hanem hat tárgyból történnek mérések, és nem kétévente, hanem lényegében minden tanulót minden esztendőben mérünk ezen a hat területen. Ebből elképesztő mennyiségű adat áll rendelkezésre a tanulói teljesítményekre nézve. Azon dolgozunk a munkatársakkal, hogy ez későbbi informatikai fejlesztéseknek komoly alapját képezze, hiszen ha tudjuk mérési adatokból, hogy mondjuk természettudományos területen egy mérési azonosítóval azonosítható tanulónak milyen erősségei és milyen gyengeségei vannak az adott évfolyamos mérésen, akkor a tanulmányi rendszeren keresztül lehetővé válik számára célzottan feladatok biztosítása. Lehetővé válik olyan jellegű felzárkóztatás, ami célzott beavatkozást az iskola részéről is lehetővé tesz, de ebben az informatika segítségét is igénybe szeretnénk venni, hiszen 2023. szeptember 1-jétől minden köznevelési intézményben kötelező a KRÉTA-rendszernek a használata, és ez a két fejlemény együtt olyan lehetőséget biztosít számunkra, hogy a tanulmányi rendszerben is, akár a mesterséges intelligencia majdani bevonásával, de nagyon célzottan tudjunk a tanulóknak mérési eredmények alapján célzott fejlesztési lehetőségeket biztosítani. A kompetenciaméréseknek és annak, hogy ezt hat tárgyra kiterjesztettük, nem az elsődlegesen a funkciója, hogy átlagokat számoljunk, és a végén azt a leegyszerűsítő következtetést vonjuk le, hogy akkor három pontot javult vagy két pontot romlott-e az oktatási rendszer teljesítménye. A lényege ennek az, hogy minden tanulóra nézve, negyedik évfolyamtól tizenegyedik évfolyamig tudjunk visszajelzést adni az iskolának arról, hogy annak a tanulónak az adott tantárgyból mik az erősségei, mik a gyengeségei, hol helyezkedik el az osztályban, az iskolában, adott esetben a teljesítmény milyen az országos átlaghoz képest, és nyilván minden igazgató, minden tantestület számára ez egyben visszajelzés és egy beavatkozási lehetőség, hogy kik azok, akiket meg kell támogatni. Lássuk be, hogy az, hogy egy tanuló fizikából éppen most négyessel sétál haza, ez hatékony visszajelzés a szülőnek, de hogy ennél sokkal cizelláltabb egy olyan mérési adat a természettudományból, ahol őt osztályban, iskolában és országos mezőnyben is el tudjuk helyezni egy standard mérés alapján. Ez nagyon távlatos lehetőségeket nyit meg, és a fejlesztésnek az egyik irányát kijelöli számunkra.

Ha már tanulói eredményekről és tanulói előmenetelről beszélgetünk, akkor kezembe akadt egy viszonylag friss KSH-adat. Ebből az derül ki, hogy az első évfolyamosok között a legmagasabb az évismétlők aránya. Ez négy.öt százalék közötti és a korábbi tanévekben is ez viszonylag magas volt. Kell ezért aggódni, vagy esetleg ennek a hátterében egy rosszul elvégzett iskolaérettségi vizsgálat lehet?

Létezik a tendencia valóban. Azt tudni kell, hogy a magyar oktatási rendszerben az első év végén osztályozás és buktatás nincsen. Minden esetben olyan intézmény és a szülő közötti közös döntésről van szó.

Igen, csak ezt lehet, hogy szülő és gyerek is rögtön kudarcként éli meg.

Lehetséges, de mivel nem az iskola önhatalmúlag buktat ebben az esetben, hanem jellemzően a szülő kéri azt, hogy a gyermek ismételhesse meg az első évet, emögött számos esetben az a szülői szándék húzódik meg, hogy még alaposabb felkészítést kaphasson az első esztendőben. Nyilván ennek a feladata alapvetően az óvodára hárulna, hiszen az iskolafelkészítés az óvoda feladata a magyar köznevelésben. 2015 óta ráadásul kötelező minden gyermek számára az óvodai nevelésben való részvétel. Lehet mentességet kérni az első év és indokolt esetben a második év alól is, de főszabály szerint mindenkinek óvodába kell járnia, ahol az iskolára felkészítésnek a feladatát különösen az óvoda utolsó évében kellene megfelelően ellátni. Ezt követően a tanügyi szabályozás az első négy évfolyamra szabályoz, tehát minden olyan tanulmányi eredmény és cél, ami az alsó tagozatnak az előírása, azt bár kerettantervek megbontják első, második és harmadik, negyedik évfolyamra, de alapvetően a negyedik évfolyam végéig rögzítettek. Hogy ebben milyen szülői és tanulói vagy iskolai motiváció az, ami ezt némiképpen növelte az elmúlt esztendőkben, ez további vizsgálatok tárgyát képezheti. Létezett a jelenség eddig is, de maga a növekedés azért ezer fő alatti. Ez rendszerszintű aggodalomra nem feltétlenül ad okot, de odafigyelést mindenképpen érdemel. Dolgozunk is egy olyan programon, különösen a szövegértés megerősítése terén, alapvetően a korábbi vagy jelenleg is használatos differnek a megerősítésével, ami az első-második évfolyamon kifejezetten jobban vizsgálja és figyeli az esetleges gyengébb teljesítményeket, illetve ehhez fejlesztési feladatokat rendel az iskolák részéről.

Kijöttek a középiskolai felvételikről az értesítések, hogy kit hova, milyen iskolatípusba, milyen intézménybe vettek föl. Kirajzolódik ebből már egy továbbtanulási trend? A technikumok, úgy láttam, hogy egyre népszerűbbek, és tíz továbbtanulóból hatan a szakképzésnek valamilyen formáját választják.

A szakképzésben komoly ösztöndíjrendszert vezetett be a kormány 2019-2020 fordulóján. Vonzóvá igyekszünk tenni ezzel a szakképzést is, azt a globális trendet, ami a gimnáziumok irányába tereli a fiatalságot, próbáljuk egy kicsit ellensúlyozni, hogy a munkaerőpiacon nemcsak felsőfokú végzettségűekre, hanem jó, szakmát tudó munkaerőre is szükség van, és azt mutatják a munkaerő-piaci vizsgálatok, hogy ebben is komoly életpálya- és jövedelmi lehetőségek is rejtőznek, mint ahogy a felsőfokú végzettségben is. Kellő kínálat kell, hogy rendelkezésre álljon gimnáziumi kapacitásokból is, de a szakképzést sem szabad másodlagossá tenni, éppen ellenkezőleg. A csúcsot, amikor a diákoknak a 44 százaléka járt gimnáziumba, az előző évtized közepén értük el, és azt látom, hogy mostanra a diákoknak nagyjából 38 százaléka gimnáziumba jár, a többiek pedig szakképzésbe. Ez egy egészséges aránynak tekinthető, különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a kormányzat kifejezetten nemcsak hogy lehetővé tette, hanem megkönnyítette és összehangolta a szakképző intézmények és a felsőoktatási rendszer átjárhatóságát. Tehát aki technikumba megy, az nem jelenti azt, hogy a kormányzat távol akarja tartani őt a felsőoktatás világától. Éppen ellenkezőleg, a technikumokból is van szignifikáns továbblépés a felsőoktatás világába, de ezt egy szakmával a kezükben teszik az érintettek. Nagyon sok esetben kifejezetten műszaki pályákra könnyebbséggel, kreditbeszámítással tudják ezt megtenni. Ez szerintem egy egészséges rendszer, kellő gimnáziumi kapacitással és jó minőségű szakképzéssel.

Ha megnézzük a középiskolai felvételi jelentkezéseket, akkor a hat és nyolc évfolyamos gimnáziumok továbbra is népszerűek?

Népszerűek, de ha rendszerszinten nézzük, ha azt mondjuk, hogy 90 ezer fős egy évfolyamnak a száma, akkor nagyjából a nyolcosztályosra évente nagyjából négyezren mennek be, és a hatosztályosba pedig 5-6 ezren, tehát a teljes évfolyamnak nagyjából a 10 százaléka az, aki ezt a két eltérő módon szerveződő iskolatípust választja. Ez nem tekinthető hatalmasnak, és eléggé stagnáló ez a szám, hosszú évekre visszatekintve is nagyjából hasonló arány mutatkozik. Az egy más kérdés, hogy ennek természetesen van egy olyan hatása, hogy számos általános iskolai osztályban a jobb tanulóknak a távozásával – hiszen statisztikai átlagban ez kijelenthető azért, hogy motiváltabb, erősebb teljesítményt nyújtó tanulók azok, akik átlépnek ezekbe az intézményekbe – a visszamaradók körében gyengül az átlagteljesítmény. Ez egy oktatáspolitikai kérdés, ennek a hatásait érdemes mindig nyomon követni és vizsgálni, de ezek régi, évtizedekkel ezelőtti döntések, amikor még a rendszerváltás utáni lendületben az előtte szinte egyeduralkodó a 8+4-es struktúra mellett más elemek is megjelentek.

Nagyon sok minden történt a most záruló 2023-2024-es tanévben, és elsősorban a pedagógusok vonatkozásában: béremelés, új pedagógus életpályamodell, ezt hozta ez a tanév, és azt mondta nemrégiben egy interjúban, hogy sok pedagógus csalódott kellemesen. Vagyis többnyire pozitívak a visszajelzések?

Úgy vélem, hogy igen, ez a tapasztalatunk, hiszen valóban az év végén viszonylag gyors intézkedésekre volt szükség, amikor minden egyezséget sikerült az Európai Bizottsággal is lezárni, hiszen itt egy olyan bérintézkedésről beszélhetünk, ahol a magyar kormány egyfelől, másfelől viszont a közös finanszírozás okán az Európai Bizottsággal is mindent le kellett egyeztetni. Ebben a folyamatban, amikor megvoltak az utolsó egyeztetési pontok, akkor egy viszonylag gyors szabályozásra került sor, részben december végén, részben pedig 2024. január közepén jöttek ki azok a jogszabályok, amelyek a végrehajtást meghatározták. Amíg ez az egyeztetési folyamat zárult, és még megszületőben voltak a konkrét rendelkezések, addig nagyon sok olyan negatív hír jelent meg, ami arról szólt, hogy tulajdonképpen a kormány ezt a béremelést nem is akarja végrehajtani, és majd mindenki csak a minimumát fogja megkapni. Ez nem így lett, és nem is ez volt a kormányzat szándéka, hanem valóban egy átlagosan 32,2 százalékos béremelés végrehajtása, ahol a kormányzat által biztosított teljes, erre a célra szolgáló forrást kellett kiosztani. Ebben abszolút a pedagógusok oldalán áll a kormányzat, hiszen ki akarjuk fizetni ezt a bértömeget, és fel akarjuk használni teljes egészében, hiszen egyfelől magyar költségvetési forrást használunk erre, másfelől viszont európai uniós pályázati finanszírozást is, ami azt jelenti, hogy minden forinttal el szeretnénk számolni a magyar adófizetők, illetve az Európai Bizottság irányába.

Arányaiban hogy néz ki az uniós forrás, illetve a magyar költségvetési fedezet? Idén volt egy 32 százalékos béremelés, jövőre jön egy 21 százalékos, és aztán még 2026-ban is folytatódik, és az a cél, hogy 2025-re a diplomás átlagbér 80 százalékát elérjék a pedagógusfizetések. Ez most olyan 72 százalék körül van.

Ez egy hosszú távú, 2030-ig tartó béremelési vállalás, ahol az első két esztendőben, 2024-2025-ben jelentős indexálásra kerül sor, és valóban a diplomás átlagbér legalább a 80 százalékát el fogjuk érni. Ez azt jelenti, hogy az idei esztendőben 670 ezer forint körül alakul a pedagógus-átlagbér, a következő esztendőben pedig, bár mozgó célra lövünk, hiszen még nem tudjuk, hogy mekkora lesz a következő évben a diplomás átlagbér, de 800 ezer forintra fog emelkedni a pedagógus-átlagbér, és 2026-tól 2030-ig pedig ennek a szintnek a megtartását vállalta a kormányzat. Ha ennek az előzetes kalkulációját megvizsgáljuk, akkor 5600 milliárd forintot emészt föl teljes egészében ez a program. A teljes uniós finanszírozás ennek a 12 százalékát jelenti, amit most megkaptunk, 184 milliárd forintot, ez egy kicsit több, mint a három százaléka a teljes bekerülési költségnek. Az idei ráfordításnak pedig az 54 százalékát fedez.

Tehát akkor jóval tetemesebb a magyar költségvetési forrás?

A magyar költségvetés jóval tetemesebb mértékben járul hozzá, de az elindításához azért mégiscsak jelentős ez a hozzájárulás is. A kormány teljesítményalapú bérezést szeretne pontosan azért, hogy ha már egy ilyen jelentős béremelés végbemegy, egy komoly vállalás a kormányzat részéről, akkor igenis ebben legyen valamiféle differenciálás a kollégák teljesítménye alapján. Ezért párosul hozzá egy teljesítményértékelési rendszer, ami természetesen az első időszakban biztos, hogy némi útkereséssel jár majd, hiszen ez egy olyan dolog, amit még ebben a formában nem csináltunk.

Ha jól tudom, akkor volt egy tesztüzem, és a mostani tanévben indul a teljesítményértékelés, de ennek igazi következményei 2025 őszétől lesznek majd csak.

Így van, 2025 nyarától lehet a bérekre is hatása a teljesítményértékelésnek. Tavaly tavasszal, kizárólag papíralapon egyes szempontok vizsgálatát néztük meg nagyjából harminc intézményben, most pedig idén tavasszal az informatikai rendszernek egy tesztüzemmódja történt meg, hiszen a KRÉTA-rendszerben fog megvalósulni a teljesítményértékelés, és nyilván ma már minden ilyen rendszerhez informatikai segítséget kell biztosítani az intézményeknek, pedagógusoknak, illetve a vezetőknek, hiszen nyilván már nem kockás matekfüzetben fogjuk ezeket az eredményeket rögzíteni. A következő lépés az, éppen most mentek ki a levelek az intézményeknek, hogy első feladata az igazgatóknak, hogy szeptember 30-ig minden kollégának három egyéni teljesítménycélt rögzítsenek, ami testre szabott.

Ezt még az iskola vezetése határozza meg, vagy a pedagógus döntheti el, hogy ő mit szeretne elérni?

Van ráhatásuk, hiszen ezeket a teljesítménycélokat amikor rögzítik, akkor a pedagógus is tehet javaslatot, és kialakul a végén, hogy mi az egyéni teljesítménycél. Minden kész ahhoz, hogy elinduljon szeptembertől egy olyan tanév, ahol a fenntartó az igazgatót, az igazgató pedig az intézményben dolgozó kollégákat a teljesítmény irányába igyekszik motiválni.

Ha jól értem, akkor ez egy intézményen belüli értékelés lesz?

Intézményen belüli értékelés, és ezzel párhuzamosan átalakítottuk, illetve részben eltöröltük, hogy kívülről érkezik három kolléga a pedagógusokat tanfelügyelni, értékelni. Az a döntés született a kormányzat részéről, hogy belső teljesítményértékelés legyen.

Kiiktathatók a szubjektív szempontok? Egy tantestületen belül nagyon sokféle viszonyrendszer van, jó kapcsolatok, rossz kapcsolatok, sértettségek, személyes viszonylatok.

Illúziónk ne legyen, amíg ez a rendszer beáll, amíg megtanulják a kollégák is, illetve amíg a vezetők is ki tudják azt próbálni, hogy mi működik, mi nem működik, hogyan lesz ez a rendszer igazságos, hogyan tükrözi valóban a teljesítményeket, ahhoz idő kel, ez egészen nyilvánvaló, hiszen nem fog az első évben minden tökéletesen működni. De az nagyon fontos változás lesz, hogy egy igazgatónak a jövőben feladata és felelőssége lesz a teljesítményértékelésben, illetve a bérek megállapításában. Eddig, és ez évtizedes távlatban igaz, megmondta egy jogszabály, hogy hány éves vagy, milyen végzettséggel rendelkezel, akkor ennyi jár. Ugyanannyit kapott mindenki, és valóban létezik az a szépséges elv, hogy egyenlő munkaért egyenlő bért, de azért azt mindannyian tudjuk, hogy sem a munka nem egyenlő, sem a teljesítmény nem feltétlenül egyenlő. Az illúziók világából egy kicsit a teljesítménynek a világába meg kell érkezni a XXI. században, és erre ez a rendszer alkalmas lehet. Pontosan azért van hozzá egy informatikai rendszer, hogy nyoma legyen annak, hogy milyen egyéni teljesítménycélok lettek rögzítve. Ne utólag, majd jövő nyáron mondja azt egy igazgató, hogy nem vagyok elégedett. Az a célunk, hogy minél kevesebb legyen a szubjektív elem, és minél több az objektíven mérhető. Tökéletesen a szubjektivitás természetesen nem negligálható, de ennek nyilván megvan minden előnye és minden hátránya. Egy vezetőnek viszont, és ez igaz, nemcsak természetesen az igazgatóra, hanem nagyobb intézmények esetén ott vannak a helyettesek, a tagintézmény-vezetők, tehát a vezetői körnek a dolga, hogy a kollégáknak a teljesítményét lássák, nyomon kövessék, motiválják. Az a célunk, hogy ennek köszönhetően eredményesebb iskola legyen a végén. Ezt a jelentős többletforrást úgy szeretnénk felhasználni, hogy a folyamat végén egy eredményesebb, sikeresebb iskolarendszer álljon a nemzet előtt, mint most.

Akkor folytatódik a továbbiakban is a béremelés, de 2025-től már a teljesítmény szerint is differenciál majd az iskola vezetése a bérek között. Ez a differenciálás arra is lehetőséget nyújt az adott intézménynek, hogy ha, mondjuk, nagyon kell egy kémiatanár, akkor ajánlhatnak jóval magasabb fizetést? Jöhetnek akár béralkuk is? Ez nem ördögtől való, hiszen a szakképzésben, ha jól tudom, akkor ez már működik.

A szakképzésben a Munka törvénykönyve alapján zajlik a foglalkoztatás, tehát ott teljes mértékben ez a rendszer érvényesül. Itt is ebbe az irányba megyünk. A jövő az egyértelműen ez, azzal együtt, hogy a bevezetés kezdeti szakaszában az Európai Bizottság ebben egy kicsit fékezett bennünket, és az volt a kérés, hogy a forrás egy jelentősebb része standard előírások mentén legyen elosztva. Például a gyakornokok esetén teljesen fix összeget határozzunk meg, ezt a megállapodást rögzíti, hogy az ő esetükben még nincs mi alapján a teljesítményt értékelni, ott egy rögzített bér van, de az azt követően meghatározott négy pedagógus fokozatban minimumok és maximumok között elég nagy mozgástere tud lenni az igazgatónak. Azzal együtt, hogy vállaltuk, hogy bércsökkentést nem fog végezni az igazgató, tehát ez alapvetően a többletteljesítmény elismeréséről szól majd a teljesítményértékelés. Bértömeget fogunk biztosítani a béremelések során, és ebben felelősséggel az igazgatók hatalmas jogkört és lehetőséget kapnak majd, hogy ezt hogyan osszák el. A célunk azonban ezzel nem az, hogy bármit is megspóroljunk, hiszen a kifizetéseknek a végén el kell tudnunk számolni nemcsak a magyar adófizetők, hanem az Európai Bizottság felé is, hogy elértük, ha a 80 százalékos diplomás átlagbért.

Ez egy uniós direktíva is egyúttal?

Így van, ha rendszerszinten mindenki elkezd sumákolni és nem kifizetni a béreket, akkor azt látjuk a KSH adatainál, hiszen hiába biztosítja a kormányzat a bértömeget, a forrást, ha nem jut el az érintettekig, akkor nem tudunk elszámolni. Ez a legerősebb garanciája annak, hogy a bérek kifizetése terén a kormányzat elkötelezett. Nincs sumákolás, a bértáblát azért vezettük ki, hogy egy piacosabb, a teljesítményt jobban elismerő bérrendszert lehessen kialakítani, ahol valóban kezelhetők a hiányok és elismerhető a többletteljesítmény. Nem egy jogszabály mondja meg, hogy hány évesen és milyen papírral mi jár, hanem ennek figyelembevételével, de igenis, lehet teljesítmény alapján és kell is változtatni a bérbeálláson. És valóban, ha valakire nagyon nagy szükség van egy iskolában, akkor ugyanúgy, mint egyébként a világ minden munkahelyén, akkor meg kell nézni, mi az a lehetőség, amit biztosítani tudunk, és ehhez is a bértömeget ebben a rendszerben elő lehet teremteni. A cél az, hogy a legkiválóbb kollégák a lehető legjobb teljesítményt nyújtsák, és ezáltal javuljon az oktatási rendszer eredményessége, a gyerekeinknek a lehető legjobb oktatási rendszert szervezzük meg.

A mostani tanév hozott egy új törvényi szabályozást a pedagógusok jogállásáról, at röviden státusztörvényként emlegetett jogszabályt nagyon sok kritika ért, egészen odáig menve, hogy ez egy rabszolgatörvény meg rabszolga életpályamodellt vetít előre. A jogállásváltás kapcsán is voltak viták, merthogy a köznevelési foglalkoztatotti jogviszony lett a korábbi közfoglalkoztatotti jogviszonyból. Miért volt erre szükség?

Az ezt megelőző szabályozási környezetben, aki állami alkalmazott volt, arra egyszerre vonatkozott a Munka Törvénykönyve, a közalkalmazotti jogviszony és a köznevelési szabályoknak a munkajogi egyvelege. Ezen a körön kívül viszont pedig a rendszer egyharmada egyházi és magánintézményeket ölelt fel, rájuk pedig a Munka törvénykönyve vonatkozott. Az alapgondolata az új munkajogi szabályozásnak az volt, hogy a köznevelés világára teremtsünk egy olyan speciális jogállást a jelentős béremelés bevezetésével párhuzamosan, amely az iskola világára szabott. A többi jogszabály elhagyásával, de gyakorlatilag állami, egyházi és magánintézményi körben is egy speciálisan az oktatás, a köznevelés világára szabott munkajogi környezetet alakítsunk ki. Talán a legismertebb példa erre a szabadságoknak a kérdése, ahol mi lehetünk nagyvonalúak, adhatunk ötven nap alapszabadságot, hiszen a tanítási szünetek miatt értelmetlen július 8-án bent ültetni a kollégát az iskolában, amikor nincsen tanítás, és ki is kell adni ezeket a szabadságokat, de például ugyanígy az iskola világába tartozik az is, hogy az 50 nap szabadságot döntő többségében mégiscsak a szünetekben kell kiadni, hiszen értelemszerűen a tanítási napokon mégse lenne fair, ha azt mondanánk, hogy nyáron, mikor nincs tanítás, akkor kelljen dolgozni és a szabadságot pedig kivenni tanítási idő alatt. Ez most csak egy eklatáns példája annak, hogy igenis lehet és érdemes is volt a köznevelés világára szabott munkajogi szabályozási környezetet kialakítani fenntartótól függetlenül, mivel az iskola világában mégiscsak ugyanazok a folyamatok zajlanak. Én azt gondolom, hogy ez be is vált. Annak idején nyilván, amíg a viták zajlottak, teljesen érthető módon, ezt számos esetben elmondtam, ilyenkor a világ minden szakszervezete azt teszi, hogy igyekszik a lehető legtöbbet elérni, még akkor is, ha ez sok konfliktust okoz, de húsz alkalommal tárgyaltunk a tavasz folyamán, és számos, 58 munkajogi problémakört azonosítottunk, és ebből nagyjából harmincban változtattunk, módosítottunk és pontosítottunk a jogszabály szövegén, és a végére egy olyan új pedagógus-életpályáról szóló törvény jött elő, amely január 1-jétől hatályos, és nem tudok olyan hosszú bűnlajstromról, ami ne működne belőle. Azóta is tárgyaltunk sztrájktárgyalások keretében a szakszervezetekkel, és én is nekik szegeztem a kérdést, hogy látnak-e már olyan problémát, amire egy évvel ezelőtt azt mondták, hogy ez biztos nem lesz jó, meg nem fog működni. Emlegetnek egyet, kettőt, hármat, négyet, de azt is úgy, hogy majd vizsgálni kell, pontosan mik ennek a hatásai.

Benne volt a levegőben akkor az, hogy majd jön egy nagyobb léptékű felmondási hullám a pedagógusok körében, de aztán úgy tűnik, hogy ez nem jött.

Minden ilyen jogállásnál a korrektség azt kívánja, hogy ez fel legyen ajánlva. Aki azt mondja, hogy ő nem akarja az új jogállást, annak a kilépés lehetőségét biztosítani kell, és már tavaly nyáron, illetve az ősz folyamán ütemezett, szabályozott körülmények között ki lehetett lépni. A rendszerből nagyjából a foglalkoztatottjainknak az egy százaléka lépett ki, és mondta azt, hogy az új struktúrában nem szeretne dolgozni. Ez okozott akkor egy átmeneti létszámcsökkenést, de január 1-jétől kezdve, ahogy az új jogállásra való átállás megtörtént és a béremelést végrehajtottuk, én az állami intézményekben nyomon követem a létszám alakulását, azóta növünk, és több kollégánk van, mint január 1-jén volt. A következő tanév ebből a szempontból mindenképpen vízválasztó lesz. Az október 1-jei statisztikát fogom majd én is nagy erőkkel figyelni, most van itt a lehetőség, hogy az előbb már említett béralkuk és bértömeg-gazdálkodás keretében az állományt fel lehet tölteni. Azokat a kollégákat, akik szükségesek az iskola lehető legjobb megszervezéséhez, most be lehet hozni a fedélzetre, úgyhogy én további létszámnövekedésre gondolok.

Akkor a pedagóguslétszám tekintetében nincs ok aggodalomra? Általában tanévkezdéskor szokott elindulni egy számháború az oktatási kormányzat és a szakszervezetek között, hogy hol van nagyobb léptékű hiány. A szakszervezetek általában ilyenkor mindig elmondják, hogy 15-16 ezer főre tehető a pedagógushiány, ezt aztán az oktatási tárca cáfolja, de most akkor nagyjából kiegyenlített ez a létszám?

Amikor a 15 ezres számot szokták mondani, akkor mindig megkérdezem, hogy egyrészt vajon hogyan jött ki, másrészt a mihez képest hiányzik. A köznevelésben és szakképzésben együttesen az elmúlt másfél évtizedben folyamatosan 165 és 170 ezer fő közötti létszám volt, tehát nem változott a pedagógusállomány nagyságrendje. Ennél 15 ezerrel nagyobb 2007-2008 magasságában volt, amikor a Gyurcsány-kormány 15 ezer embert épített le a köznevelés világából az akkori gazdasági válságkezelésnek az egyik tüneteként. Tehát 15 ezer ember 2007-hez képest hiányozhat esetleg, de semmiképpen sem az előző évekhez képest. Ne felejtsük el, hogy ezen időszakban 200 ezerrel lett kevesebb a tanulói létszám, tehát a pedagóguslétszám stagnálása valójában egy az uniós átlagnál is kedvezőbb tanuló-diák viszony mellett igaz, és azt is szeretnénk, ha ez a kedvező arány megmaradna. Ebben a köznevelési struktúrában, ahol a gyermekszám szerencsére 2030-ig belátható módon most már stabil, nincs további gyermekszám-csökkenés a láthatáron, nagyjából ez a pedagóguslétszám szükséges is.

Ha már a pedagóguslétszámot említette is, éppen a napokban az Országgyűlés szavazott némely módosítóról, amely kapcsolódik a köznevelési törvényhez is, illetve a státusztörvényhez, és ebben van egy olyan kitétel, hogy lehetőség lesz arra, hogy 55 év feletti hivatásos katonákat átvezényelhessenek tankerületekhez. Úgy szól egész pontosan a jogszabály, hogy a tankerületi központ a vezényeltet köteles fogadni, amennyiben megfelel az alkalmazási feltételeknek. Ez megint azért azt vetíti előre, hogy vannak esetleg betöltetlen pedagógus álláshelyek. Így van ez?

Az teljesen világos, hogy nem lehet az ember 80 éves koráig katona. Én a másik irányból nézem, valamit kell ajánlanunk azoknak a katonáknak is, akik az erejük teljét a haza védelmére való felkészüléssel töltik, de 55 éves kor fölött ezt már nem tudják megtenni.

Őket át kellene képezni? Elindult honvédelmi ismeretek tanítása kísérleti jelleggel iskolákban, de ez azért viszonylag kis terep.

Nyilván ez egy lehetőség, de rögzítsük, hogy a jogszabály nem mondja, hogy csak pedagógusi foglalkoztatásról van szó. A tankerületben van nagyon sok adminisztratív jellegű feladat is, az egyfelől iskolát nem is érinti, tankerületet érint. Több mint háromezer ember dolgozik a hatvan tankerületben, van 40 ezer iskolatitkárunk és olyan nevelő-oktató munkát segítő kollégánk, ahova bármilyen középfokú végzettséggel be lehet már kerülni, és mindössze egy tanfolyamra van szükség ahhoz, hogy ezek a feladatok elláthatók legyenek. Nem azt rögzíti ez a törvénymódosítás, hogy katonákból majd egyből történelemtanár lesz. Könnyen lehet egyébként, hogy valaki úgy katona, hogy van pedagógus szakképesítése. Ha van neki ilyen, akkor nyilván a továbbképzés során, mivel a végzettsége megvan, és nyilván, ha szeretne tanítani, akkor megfelelő szakképzettség, megfelelő elszántság birtokában az iskolában alkalmazható. Magunk között szólva akár vezénylés nélkül is az lenne, ha leszerelne, és pedagógusként elhelyezkedne az iskolában.