Mennyivel látszik tisztábban az ukrajnai háború és a szankciós politika hatása a világgazdaságra és a pénzpiacokra, mint három héttel ezelőtt?

A bizonytalanság nagyságrendekkel növekedett a korábbi időszakhoz képest. Látszik, hogy a pénzpiacok nagyon érzékenyen reagálnak minden olyan hírre, ami a háborúval kapcsolatban a napvilágra kerül. Tehát nem fundamentális mozgásokról beszélhetünk, hanem arról, hogy az érzelmek dominálják a piaci mozgásokat. Ez ugyanúgy igaz a pénzpiacokra, mint az árupiacokra, tehát leginkább a félelem uralja a hangulatot. Ez a félelem és bizonytalanság annál nagyobb, minél közelebb van az adott ország ezekhez a háborús konfliktusban álló országokhoz. Nem véletlen, ha Európát nézzük, akkor azt látjuk, hogy főleg a közép-kelet-európai piacok érintettek leginkább ebben a folyamatban.

Milyenek a globális kilátások? Milyen bizonytalanságok vannak?

A legfontosabb kérdőjel nemcsak gazdasági, hanem humanitárius oldalon is az, hogy mikor ér véget ez a szörnyű konfliktus. A háború miatt kialakult egy nagyon aktív szankciós konfliktus is. Most már nemcsak a háborúban érintett felek, hanem gyakorlatilag az egész világ oda-vissza üti egymást különböző szankciókkal. Ennek a hatásai már láthatók, hiszen például a nyersanyagpiacokon az árak nagyon gyors emelkedést mutattak. Ezzel a háborúból egy lineáris világból átléptünk a nem lineáris világba. Azt látjuk, hogy ahol korábban tízéves időtávban volt évente átlagban 5-10 százalékos mozgás az árakban, ott most hetek alatt duplázódtak, triplázódtak meg az árak, ami azt jelenti, hogy szinte követhetetlenné vált, hogy a nyersanyagpiacokon éppen mi zajlik. Ennek nagyon súlyos következményei lesznek, hiszen egyre magasabbak lesznek az energiaárak a világon mindenütt, ami azonnal meglátszik az inflációs ráták emelkedésében is. De emiatt lesznek majd olyanok, akik azt mondják, nem tudják tovább gyártani az adott terméküket, amivel gyakorlatilag megismétlődhet az a jelenség, amit a koronavírus-járvány időszakában láttunk, hogy a globális termelési láncok megszakadnak. A helyzet azonban rosszabb, mint a vírus alatt volt, mert ezek a szakadások most az élelmiszeripart is elérhetik. Nem véletlen, hogy a világ minden országa most azt vizsgálja, hogy az élelmiszeriparát hogyan tudja minél inkább levédeni.

Vagyis ez a lineáris világból a nem lineáris világba való átlépés azt jelentené, hogy nem kiszámíthatók a folyamatok? Nem egymás után következnek, hanem véletlenszerűen történhetnek?

Egyrészt, másrészt pedig az elmozdulásoknak a nagyságrendje olyan, amit korábban nagyon nehéz volt elképzelni. Valaki délelőtt beszerez egy nyersanyagot és a délutáni árjegyzésben már 30 százalékkal magasabb árat kell érte kifizetni, itt most tényleg óráról órára változik a helyzet. Eddig a gazdaság kiszámíthatóan működött. Úgy lehetett szerződéseket kötni, hogy az ember nemcsak azt tudta, hogy holnap, holnapután vagy egy hónap múlva mi történik, hanem azt is, egy-két-három éves időtávon milyen közeggel szembesül majd. Jelen pillanatban ez az, ami hiányzik, és ezért mondtam, hogy a bizonytalanság és a félelem uralja a döntéseket.

A jelenlegi helyzetben a koronavírus gazdasági, pénzügyi hatásai és az ukrajnai háború mellett mennyire lehet egyáltalán előrejelzéseket készíteni?

A koronavírus-járvány és annak a gazdasági következményei még nagyon mélyen itt vannak az emlékeinkben, az ilyen szempontból segíthet elképzelni, hogy mire számíthatunk. Amennyiben nem sikerül gyors megoldást találni a háborúra, akkor ismét szakadozhatnak a termelési láncok, a nyersanyagárak emelkedhetnek, ezen keresztül az infláció magasabb, a gazdasági növekedés pedig alacsonyabb lehet. Értelemszerűen mindig az a kérdés, hogy ki milyen induló pozícióból vágott neki a krízisnek, és hogy ki milyen válaszokat tud adni a fölmerülő kihívásokra. A nap végén ennek a kettőnek az eredője határozza meg azt, hogy ki milyen lendülettel jön ki majd ebből a helyzetből.

Volt már a mostanihoz hasonló helyzet az elmúlt száz évben?

A háború időszaka mindig hasonló következményekkel jár, ennek ellenére picit meglepte a világot 2021-ben az infláció gyors emelkedése. Jó hír ilyen szempontból, hogy a Magyar Nemzeti Bank az elsők között mondta, hogy önmagában az infláció tartós problémává válhat. Az előző évtizedek arról szóltak mindenhol, hogy az infláció nagyon alacsony volt, nem is kellett igazából vele foglalkozni a fejlett világ nagy részében. Tehát, ha ilyen szempontból keressük a párhuzamokat, akkor a húszas évek, a negyvenes évek, a tipikusan háborús évek mutathatnak gazdasági példát. Mind a két esetben azt láttuk, hogy az inflációs ráta a háborús időszak után megugrott, mert a világgazdaság működésének a kereslet-kínálati egyensúlya megborult, a kínálati oldal töredezetté vált, hiszen eltűntek a termelők. Most szembesülünk azzal igazán, hogy mind Oroszország, mind Ukrajna óriási nyersanyagexportőrök a világpiacon. Nemcsak élelmiszer meg földgáz és kőolaj, hanem nagyon sok más termékben is, kezdve a nikkeltől az alumíniumon át a neonig, ami a chipgyártásnak meg az autóiparnak egy fontos alapanyaga. Közben pedig a keresleti oldalon vagy kényszermegtakarításokból vagy pedig állami programokból a keresletet próbálják fönntartani a gazdaságpolitikusok. Ez a közeg, amit most látunk, az a húszas, negyvenes és picit a hetvenes évek jegyeit is magán viseli. Emlékezhetünk, hogy a hetvenes évek volt az utolsó olyan időszak, amikor egy nagy nyersanyagár-robbanás határozta meg a világgazdaság működését. Akkor volt két olajválság, amikor a kőolaj ára hirtelen a többszörösére emelkedett, ennek magas infláció és alacsony növekedés lett a következménye.

A magyar gazdaság kilátásain hogyan változtatott ez a mostani helyzet?

Érdemes kettébontani a magyar gazdaság kilátásait, ha szeretnénk megérteni, a háború előtti időszakot, illetve az azóta eltelt eseményeket. Ha a háború előtti időszakot nézem, akkor nagyon erős növekedési fundamentumokkal rendelkezett a magyar gazdaság. 7,1 százalék volt a gazdasági növekedésünk 2021-ben, és a mi számításaink azt mutatták, hogy az első két hónapban ez még tovább erősödött, tehát 8-9 százalék is lehetett a reálgazdaság növekedési üteme. A kormányzati intézkedések nagyon sok extra jövedelmet tettek bele a gazdaságba az elmúlt negyedévben. Az adóvisszatérítésen, a nyugdíjak kifizetésén, az szja-kedvezményeken keresztül erős lendülettel érkezett meg a gazdaság ebbe a válsághelyzetbe. Simán benne volt egyébként 2022-ben is egy 6 százalék körüli növekedés a tavalyi 7,1 után, ami nagyon komoly lendületet jelentett. Számításaink szerint a gazdasági növekedés most valahol 2,5‒3 százalék körül lehet, tehát nagyjából ez, amit elveszítettünk a háború miatt. Egyrészt magasabb inflációs közeg alakul ki, ami a jövedelmek vásárlóértékét mérsékli, úgy általában a bizonytalanság nem kedvez a beruházásoknak, ami azt jelentheti, hogy inkább elhalasztanak több beruházást is, az exportkilátások pedig a világon mindenütt romlanak, mert most éppen mindenki visszahúzódik. Hangsúlyoznám, ha ez a kisebb növekedés bekövetkezik, akkor ez egy ilyen közegben még mindig komoly eredmény. Ami viszont látszik, hogy erős helyreállítási potenciálunk van. A Covid-válságnak az volt az egyértelmű tanulsága, hogy amint véget ért, nagyon gyorsan lőtt ki, és nagyon gyorsan állt helyre a magyar gazdaság.

Március 22-én a Monetáris Tanács száz bázisponttal 4,4 százalékra emelte az alapkamatot, illetve ugyanilyen mértékben tolta feljebb a kamatfolyosót. Miért emelték 100 bázisponttal az alapkamatot?

Nagyon sok mindent mérlegelt a Monetáris Tanács. A kulcskérdés ilyenkor egy ilyen közegben, nemcsak a magyar, hanem minden jegybank esetében az, hogy infláció vagy növekedés, tehát hogy melyik helyzetre kell reagálnia a jegybanknak. Mi azt látjuk, ha a középtávú kilátásokat tekintjük, akkor továbbra is a fő ellenfél az infláció. Nem engedhetjük, hogy tartósan magas tartományban ragadjon, meg kell törni, le kell győzni. Korábban azt láttuk, hogy 5 százalék körüli infláció lehet a 2022-ben, most ehhez képest azt gondoljuk, hogy inkább 7,5–9,8 százalék közötti tartományban fog ez mozogni. Erre egyértelmű üzenetet kellett küldenie a Monetáris Tanácsnak, amit meg is tett ezzel a száz bázispontos kamatemeléssel. Az egyértelmű üzenet, hogy a monetáris kondíciók szigorítása tovább folytatódik azért, hogy ezeket az inflációs kockázatokat képesek legyünk középtávon kezelni és visszavezetni az inflációt ismét 3 százalékra. A másik fontos üzenet, hogy ezekre a szigorú monetáris kondíciókra tartósabban szüksége lehet a magyar gazdaságnak. Először a koronavírus-járvány után láttuk, hogy bizonyos költségelemek nagyon gyorsan emelkedtek, most erre duplázott rá az orosz–ukrán konfliktus. Azt mindenféleképpen el kell kerülni, hogy egy úgynevezett önjáró várakozásokból adódó inflációs probléma alakuljon ki. Ezt a helyzetet kemény monetáris politikával és hosszan fönntartott szigorral kell majd kezelni és megoldani.

A hosszan fenntartott szigor mennyivel hosszabb, mint, mondjuk, tervezték februárban vagy januárban?

Nagyságrendeket sem lehet mondani, mert a helyzet hétről hétre változik. Amikor éppen a tárgyalóasztalhoz ülnek a felek, akkor van egy pici megnyugvás, normalizálódnak a piacok, a nyomás lekerül a rendszerről, de utána, amikor kijön a hír, hogy a tárgyalások semmilyen eredményre nem vezettek, akkor megint megugrik a volatilitás. Még abban a fázisban vagyunk, ahol folyamatosan és gyorsan kell reagálni. Hogy meddig kell majd ezt a helyzetet fönntartani, az annak a függvénye, hogy a háborúnak mikor lesz vége és a szankciós politikák hogyan kezdenek majd el oldódni.

A régiós országok kamatszintjéhez képest hol áll a magyar 4,4 százalék?

Csehországban 4,5 százalék körül van most, nekik a jövő héten lesz a kamatdöntő ülésük, ahol azért a piaci várakozás az, hogy ez majd tovább emelkedik, és Lengyelországban is az elmúlt időszakban egyre gyorsabb kamatemelések indultak el, náluk még 3,5 százalék körül van, de azt gondolom, ott is gyorsan fog változni a helyzet. Nekünk erre a kamatkörnyezetre van szükség ahhoz, hogy azt a volatilitást képesek legyünk kezelni. Azt is látnunk kell, hogy Lengyelország egy nagyméretű gazdaság, tehát nem ugyanúgy reagál, mint egy kis nyitott ország. Csehországot pedig a befektetők egy dupla A-s gazdaságként kezelik, ami már majdnem olyan minősítés, mint a legjobb nyugat-európai gazdaságoké, tehát sokkal erősebb befektetői megítéléssel rendelkezik. Látnunk kell, hogy az inflációnk a régióban az egyik legalacsonyabb, és ez jó hír. Bár mindenütt emelkedik az infláció, az látszik, hogy azok a lépések, amelyeket eddig a kormány és a monetáris politika megtett, képesek voltak azt elérni, ha februárig nézem, a magyar pénzromlás alacsonyabb volt, mint a régió más országaiban, és ha az egész évre adott előrejelzéseket nézem, akkor ez a 7,5–9,8 is, amit mostanában tervezünk, jobb, mint a régió többi országában. Az látszik, hogy ezeknek a lépéseknek az a hatása meglesz, bár nálunk is magasabb inflációra kell számítani, de ez egy picit alacsonyabb lehet, mint a régió többi országában.

Mi most a fontosabb? A saját stratégia, vagy az, hogy együtt mozogjanak a régió jegybankjaival vagy akár az Európai Központi Bankkal?

Mind a kettő fontos. Azt látjuk, bármilyen sokkeseményre vagy kríziseseményre minél több országnak kell reagálnia, annál lassabban készül el a válasz, ezért a reakciót először mindig nemzeti szinten kell megadni. A régiós országoknak a pénzpiacai a leginkább kitettek, a régiós országoknak az energiakitettsége a legmagasabb, és a régiós országok, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia fogadja be a legtöbb Ukrajnából érkező menekültet. Emiatt kell, hogy a nemzeti szinten megadott válaszokat kiegészítse egy európai szintű válasz is, és hogy ezzel erősítse itt meg a régiós országoknak a reagálási potenciálját. Az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank esetében is vannak olyan eszközök, amelyeket a régió rendelkezésére bocsátva tudja növelni ezt a potenciált.

Emelték a kamatfolyosó felső szintjét is, mit jelent ez a gyakorlatban és miért van erre szükség?

A kamatfolyosó felső szélének jelen helyzetben leginkább demonstratív ereje van. Ezt a befektetők úgy szokták lefordítani: megnézik, hogy mennyi a különbség az egyhetes betét és a kamatfolyosó teteje között, és akkor abból prediktálnak egy reagálási mozgásteret a jegybank részéről. 5,85 százalék az egyhetes betéti kamat, 7,4 a kamatfolyosó teteje, tehát ebből az látszik, elég nagy mozgástér áll az MNB rendelkezésére, hogy ha nem kívánatos folyamatok vannak, akkor be tudjon lépni és azonnal tudjon reagálni. Az úgynevezett overnight hitelnek, amikor a bankrendszer vesz föl hitelt a jegybanktól, a kamatát határozza meg a kamatfolyosó fölső széle, de ez ilyen szempontból most kevésbé effektív, hiszen nagyon sok likviditás, nagyon sok pénz mozog a bankrendszerben pont a koronavírus-járvány kapcsán adott válságkezelés miatt.

Miben segít az alapkamat és az egyhetes betétkamat közti jelentős különbség?

A háttérben folyamatosan zajlik egy alapkamat-emelési ciklus, viszont amikor szükség van rá, akkor az egyhetes betéttel a rövid távú kamatok alakításába be lehet avatkozni, hogy a volatilitást csökkentsük. Az elmúlt időszakban erre több alkalommal is szükség volt. November végétől december végéig zajlott ez a folyamat, és most pedig március közepén két alkalommal is szükség volt arra, hogy ezeken a heti tendereken kamatot emeljünk. A nap végén ez a kettő ismét össze fog érni, az a normális működése a monetáris politikának, ha ez a két kamatszint azonos állapotban van. Tehát az egyhetes betéti kamat és az alapkamat közötti különbség szűkülni fog, és valamikor itt az év közepe, az év második fele során ez a két kamat ismét összeér majd. Az alapkamat egy fundamentális eszköz a jegybank kezében, ami az általános inflációs közeg változására tud reagálni, miközben az egyhetes betéti kamat pedig egy gyorsreagálású hadtestként működik, és gyakorlatilag azonnal lehet döntéseket hozni.

Mikor és milyen esetben lehet a két kamatszintet egy szintre hozni? Mi kell ehhez? Kiszámíthatóbb közeg?

Igen, azt érdemes látni, hogy egészen unikális az a közeg, amiben most mozog a világ. Tényleg arról van szó, hogy napi vagy heti szinten kellene új prognózisokat készíteni meg új értékeléseket adni és új monetáris reakciókat kialakítani, ami értelemszerűen borzasztó nehéz. Ezért mindenki a régióban hibrid stratégiákat alkalmaz, ami azt jelenti, hogy van az alapkamat-emelési ciklusa, amit visz folyamatosan, ezekről hoz döntést havonta, és emellett pedig mindenki egyéb eszközökkel próbálja a piacain megjelent nagyon gyors, időnként sokkszerű változásokat kordában tartani.

Elsősorban az egyhetes kamat csökkenése vagy az alapkamat hozzáigazítása képzelhető el?

A keddi döntésével is egyértelműen jelezte a Monetáris Tanács, hogy az alapkamat fog felzárkózni az egyhetes betéti ráta szintjére.

Azt mondta a kamatdöntő ülés után, hogy folytatódó szigorításra és a kamatemelési ciklus korábbinál nagyobb lépésekkel történő folytatására van szükség. Mit jelent ez a nagyobb lépés?

Arra kell fölkészülni, hogy amíg a háború tart, egészen bizonyosan ezek a globális költséghatások nagyon erősek lesznek az inflációban. Erre nagyon határozott válaszokat kell adni, úgyhogy egészen bizonyosan ezt a nagyobb lépésközt meg kell őrizni.

Hol lehet a kamatemelés vége? Látszik-e már egy szint, egy plafon?

Az elmúlt időszakban voltak jegybankok itt a régióban is, amelyek megpróbáltak arról kommunikálni, hogy hol lehet a folyamat vége. Most azonban még ott tartunk, hogy havonta kellett új számot mondani, emiatt én ilyen számháborúba még nem bocsátkoznék. Ezt a szigort a következő hónapokban folytatni kell minden eszközzel, arról pedig, hogy hol állhat majd meg a folyamat, akkor érdemes majd értekezni, amikor látjuk, hogy a háborúnak hol van a vége. Ezt egyelőre nehéz megítélni.

És azt így márciusban már meg lehet mondani, hogy milyen lehet idén az átlagos kamatszint?

Ez alapvetően egy egyszerű matematikai számítás. 5,85 az egyhetes betéti ráta éppen aktuálisan, de ezen a pályán fölfelé megyünk. Az átlag bizonyosan magasabb lesz ennél, mint amit most látunk, hiszen közben a nagy jegybankok, azon belül kiemelten a FED is elkezdte a kamatemelési ciklusát. Az Amerikából érkező üzenetek alapján agresszív kamatemelési ciklusokon terveznek a döntéshozók átmenni. Azt tudjuk jól, hogy az amerikai hozamoknak meg az amerikai kamatkörnyezetnek van egyrészt egy fontos horgonyzó ereje a világ pénzpiacain, ami azt jelenti, hogy ha ott emelkednek a kamatok, akkor általában a befektetők azt várják, hogy máshol is emelkednek a kamatok. Ilyen szempontból mi megfelelő helyzetben vagyunk azzal, hogy ezt a folyamatot korábban elindítottuk, hiszen biztonságos kamatszintet kell elérnünk arra az időszakra, amikor már nagyon komolyan beindul az amerikai kamatemelés.

Újabb alapfogalmi kérdések: a kereskedelmi bankok mihez igazítják a hitel- és betétkamataikat?

A rövid oldali kamatok esetében ez az úgynevezett egyhetes betéti ráta egy epicentrumnak vagy horgonynak számít, tehát ez az alapvetően, ami meghatározza a banki árazásokban a betéti oldalon használt kamatkörnyezetet. Hiteloldalon egy picit a helyzet összetettebb, hiszen alapvetően két típusú hitelt kaphatunk egy kereskedelmi banktól. Lehet úgynevezett változó kamatozású hitel, ami gyakorlatilag azonnal átárazódik, ebben az esetben megint a rövid kamatoknak az alakulása az, amin lehet a horgony, és vannak hosszabb átárazódású, tehát amikor egy éven vagy egy éven túl árazódhatnak át csak a hitelek, ott értelemszerűen a hosszabb kamatoknak a horgonyzó ereje a fontosabb. Akkor tehát nem a rövid oldali, nem az egyhetes, egy hónapos, három hónapos kamatlábaknak az alakulása, hanem a 2-5-10 éves kamatoknak vagy hozamszinteknek a változása, ami meghatározza az árazást.

A betétkamatok mennyire gyorsan kell hogy kövessék az alapkamat-változást?

A legfontosabb tényező a piaci verseny megléte, illetve az, hogy milyen likviditási közegben működnek a bankok. Most nagyon sok likviditás van a rendszerben az egyik oldalon, de azt is látjuk, hogy például Csehországban, ahol erősebb verseny van a bankrendszeren belül, gyorsabban zajlik közel hasonló kamatemelkedési pálya mellett a betétek átárazása. Ebbe a partiba új elemet fog hozni az Államadósságkezelő Központnak az elmúlt hetekben hozott döntése, ahol alapvetően a rövid oldali államkincstárjegyeknél a kamatok emeléséről döntöttek. Ez egy olyan instrumentum lehet, amin keresztül versenyt támaszthatnak majd a bankbetétek vagy a lekötött betéteknél, és ezen keresztül még inkább rá lesznek majd kényszerítve a bankok a nap végén arra, hogy ezt az átárazást megtegyék. Az elmúlt hónapokban egyébként történt ebben elmozdulás, de még mindig azt mondhatjuk, ha a régiós átlagokhoz képest nézzük, akkor van lemaradás a betétek átárazásában. A hiteloldalon a helyzet ebből a szempontból picit kedvezőbb. Egyrészt, mert maga a hosszú oldali hozamok nem mutattak akkora változást, mint a rövid oldali hozamok, tehát ott messze nem volt akkora mozgás, mint a rövid oldalon. Ennek megfelelően az ilyen kamatfixált termékek esetében, főleg, ha azok még egyébként állami támogatott csok- vagy egyéb kisvállalati hitelek voltak, értelemszerűen nem is tudott megjelenni a kamatkörnyezet változása az árazásban.

Az alapkamat-emelés és a kamatemelkedés a fogyasztásra, megtakarításra milyen hatással lehet?

A kamatemeléseket azért hajtják végre a jegybankok, hogy akár a családok, akár a vállalkozások megtakarítási szándékát ösztönözzék. Az év végén rendelkezésre álló adatokból az látszik, hogy emelkedett a megtakarítási hajlandóság. Ez korábban sem volt egyébként alacsony, nagyjából öt százalék körül volt a GDP arányában a lakosság nettó megtakarítási képessége. Ez hat százalék fölé emelkedett az év végén, pont az extra jövedelmek miatt. Azt tudom ajánlani egy ilyen nagyon kiszámíthatatlan, háború által sújtott világgazdasági közegben, hogy megtakarítani, megtakarítani, megtakarítani. Csak gondoljunk bele, ha, mondjuk éppen ma próbál egy akár használt vagy egy új autót vásárolni valaki, új autó lehet, hogy nincs vagy másfél-két-három évet kell rá várni, a használtautó-piacon pedig nagyon gyors áremelkedés zajlik, tehát eleve olyan feltételekkel szembesülhetnek a vásárlók piacon, ami most nagyon sok bosszúságot okozhat. Ez az egyik szelete a történetnek, a másik pedig az, hogy van egy nagyon kedvező megtakarítási környezet, ha az inflációindexált papírokat nézem. Ez abszolút védelmet jelent az emelkedő inflációval szemben, ami most az első számú ellensége mindenkinek. Aki azonban Prémium Magyar Állampapírban halmozza föl most a megtakarításait, kap egy olyan védelmet, amit máshol nem lehet elérni.

Már a harcok kirobbanása előtt februárban is igen jelentős, 8,3 százalékos volt a pénzromlás üteme a januári 7,9 százalék után. Márciusban, illetve a következő hónapokban mivel számolnak? Hol lehet a csúcs?

A csúcs a jelenlegi számítások szerint valahol június-júliusban várható. A jelenlegi kilátások mellett az látszik, hogy alapvetően kis lépésekkel hónapról hónapra emelkedhet majd ez a ráta. Márciusban 8,5-9 százalék közötti tartományba léphet, de ez egy nemzetközi trend, magyarul mindenütt ugyanezt láthatják, sőt, a Baltikumban jóval magasabb számokat is fogunk látni. A jelenlegi kilátások szerint június-július után kezd majd csökkenni az infláció. Ami most rövid távon mozgatja az inflációs rátát, az alapvetően a háború és hogy annak mikor lesz vége, illetve az, hogy a bevezetett szankciós politika hogyan terjedni ki majd a háború után. Talán emlékszünk, hogy a magyar kormányzat november közepén vezette be az első olyan intézkedést, amivel az üzemanyagárakat próbálta maximálni. Ez nemzetközi trend lett, tehát a legkülönbözőbb piacokon avatkoznak be az infláció csökkentéséért a kormányzatok.

Mikor térhet vissza az infláció a jegybanki toleranciasávba, illetve mikor érheti el a 3 százalékot?

Jelen pillanatban azt látjuk, hogy ezek a költséghatások, amik most bekerülnek a gazdaság működésébe, még idén és a jövőre is velünk lesznek. Úgy számolunk, hogy 2023 második felében tudunk majd visszatérni az inflációs célsávunkba, és a 3 százalékot pedig 2024 első felében érhetjük el.

Mi okozta a forint piacán látott hatalmas változásokat? Márciusban történelmi mélyponton, fillérekkel négyszáz forint alatt is járt az euró, majd a hónap második felére visszaerősödött 370 forint köré.

Visszautalnék arra a kérdésre, hogy mi az, ami most mozgatja ebben a nem lineáris világban a pénzpiaci meg makrogazdasági környezetet? Leginkább a félelem, illetve a bizonytalanság. Amikor kitört a háború, a befektetők ilyenkor, mint mindig, a biztonságos eszközöket keresik, és kivonják az eszközeiket azokból a régiókból, amelyek leginkább érintettek lehetnek a háborúban. A háború kitörése után ez azonnal elindult, ennek volt egy általános következménye a forint piacán, de a régiós, tehát a lengyel vagy éppen a cseh piacon is. Ehhez adódott hozzá még egy olyan extra hatás, hogy a szankciók miatt nagyon sok befektetőnek a pénze befagyott az orosz piacokon. Ez a történet gyakorlatilag március közepére kifutott, másrészről pedig a jegybank egyértelmű jelzéseket küldött az egyhetes betéti rátának a kétszeri megemelésre.

Volt egyéb jegybanki beavatkozás, intervenció a forintárfolyam esésének megállítása érdekében?

Ilyen közegben nincsenek tabuk, tehát a jegybank minden eszközt alkalmaz ahhoz, hogy a pénzviszonyaink a stabilitását megőrizzük és visszanyerjük.

És ilyenkor a jegybankok, a régiós jegybankok között van valamifajta koordináció? Akár az intervencióban is?

Az intervenciót nem kommentálom. Válságtól teljesen függetlenül a kooperáció természetesen folyamatos. Jó szakmai tapasztalat van a régiós jegybankok között, amit értelemszerűen egy ilyen időszakban is használunk, ugyanakkor azt is kell látni, hogy ebben a közegben mindenki előbb a saját válaszait, saját stratégiáit próbálja jól kialakítani és jegybankok az utolsó pillanatig nagyon bizalmasan kezelik azt, mit és mikor lépnek.