Lelőtték egy hete az UnitedHealthcare amerikai egészségbiztosító vezérigazgatóját egy New York-i hotel előtt. Az 50 éves Brian Thompson éppen a befektetői konferenciára sietett beszédet tartani, amikor helyi idő szerint a reggeli órákban a végzetes lövések érték a New York Hilton Midtown szálloda előtt. A gyilkos előbb gyalog, majd elektromos biciklin menekült el a Central Parkon keresztül. Thompsont kórházba szállították, de életét megmenteni már nem tudták.
A 26 éves elkövetőt később elfogták, és kiderül, a jómódú családból származó Luigi Mangione jó előre kitervelte tettét. Bosszú vezérelte, az amerikai magánbiztosítók ellen harcolt, mivel maga is egy súlyos hátbetegséggel küzd. Sokan az interneten hősként ünnepelték a gyilkost, és Brian Thomson megölése ismét ráirányította a figyelmet az amerikai egészségbiztosítók ellentmondásos tevékenységére.
Az InfoRádióban Bodrogi József egészségügyi közgazdász elmagyarázta, hogy az amerikai egészségbiztosítás a világon harmadikként alakult ki a német és a szovjet rendszer után az 1930-as években, de ez volt az első, amely tisztán magánbiztosítói alapon működött. Ez akkoriban működőképes volt, egyrészt meg nem létezett addig egészségbiztosítás az országban, másrészt szándékoltan alacsonyabbak voltak a jövedelemadó szintjei, és a munkavállaló egyéni belátására bízták, hogy ő köt-e egészségbiztosítást. "Az amerikai adórendszer abba az irányba tolta a munkavállalókat, hogy a náluk maradó, az állam által be nem hajtott adókból tudjanak magánbiztosítást kötni. Ez egészen a 70-es évekig elfogadhatóan működött is" – mondta a szakértő, de felidézte, a második világháború után kiderült, hogy vannak a rendszernek komoly mellékhatásai, ezért a háborús sérülteknek, veteránoknak létrehoztak állami biztosítást, de az is egyre nagyobb gondot jelentett, hogy a társadalmilag alacsony csoportba tartozók nem tudták kifizetni a biztosítási díjakat, így nem voltak ellátásra jogosultak.
A két társadalmi csoportnak ezért létrehoztak két állami ellátást: a Medicaid az alacsony társadalmi státuszú és az idősebb rászorulóknak, a Medicare pedig eredetileg a veteránoknak nyújtott ellátást. A két közfinanszírozott rendszerrel az 1980-as évekre 70 százalék volt a magánbiztosítás, 30 az állami programok aránya. "Ennek szintén volt egy nagyon komoly mellékhatása: a fiatalok, akik egészségesek, a magas biztosítási díjakat nem akarták kifizetni, mondván, hogy úgyse lesznek betegek, és a 90-es évekre az Amerikai Egyesült Államok lakosságának a 20 százalékának nem volt biztosítása" – emlékeztetett Bodrogi József, és jelezte, ennek a 20-30 millió fős csoportnak hozták létre Barack Obama elnöksége idején a közfinanszírozott ellátást, az Obamacare-t. A szakértő szerint ez azért jelentett áttörést, mert kezelte azt a problémát, hogy a lakosság egy jelentős hányada nem fért hozzá az egészségügyi ellátáshoz. Ezzel viszont a 30-as években még csak magánbiztosítói rendszer átalakult közfinanszírozott dominanciájú rendszerré, mert a Medicare, a Medicaid meg az Obamacare már az amerikai biztosítások több mint a felét képviseli – tette hozzá.
Az amerikai magánbiztosítós rendszerben ha valaki ellátásra szorul, de nincs biztosítása, akkor közvetlenül ki kell fizetnie a beavatkozás költségét – magyarázta Bodrogi József. Akinek van egészségbiztosítása, ott sem mindenre nyújt fedezetet, az alapszolgáltatásokat, családorvost magában foglalja, de egyes műtéti eljárásoknál már jelentős önrészt kérnek. Ennél is kritikusabb a helyzet a gyógyszerek esetében, mert ha valakinek például drága onkológiai kezelésre van szüksége, ott igencsak magas a kötelező önrész.
"Hiába van valakinek biztosítása, az nem jelent százszázalékos biztonságot"
– mondta az egészségügyi közgazdász.
A rendszer visszásságai és igazságtalanságai miatt ünneplik sokan az amerikaiak közül Brian Thompson megölését. Bodrogi József úgy véli, abban egyetértenek a világon létező egészségügyi rendszereket elemző specialisták, hogy társadalmi szempontból nem lehet optimálisan működtetni csak magánbiztosítás alapján az egészségügyi ellátórendszert, mert rengeteg mellékhatása van.
"Az egyik ilyen komoly mellékhatás, hogy a biztosítók válogatnak a páciensek között. Ezt lefölözésnek hívják, ami azt jelenti, hogy a fiatal egészségest szívesen látják, a beteg öreget nem annyira szívesen, mert az idős beteg sok kiadással jár. A nagyobb probléma a magánbiztosítással az, hogy a díjai folyamatosan emelkednek, és hasonlóan az európai rendszerekhez, teljes körű szolgáltatásra nem nyújtanak fedezetet" – mondta a szakértő, és példaként azt hozta fel, hogy demenciára egyetlen amerikai magánbiztosító sem kínál teljes fedezetet, ha valaki ezzel a betegséggel szembesül, akkor annak magánalapon kell ezt megoldani.
A közgazdász elmondta, komoly vita van arról, hogy a közfinanszírozott, a magán- vagy a vegyes rendszer biztosítja-e a jobb egészségügyi eredményt a lakosság szempontjából, és szerinte jelen pillanatban a közfinanszírozott rendszerek állnak nyerésre, de hozzátette, "a közfinanszírozott rendszereknél is majdnem minden nyugat-európai rendszerben van egy kiegészítő biztosítás, mert a közfinanszírozott rendszer sem tud döntően pénzügyi okok miatt teljes körű ellátást biztosítani. Ez egy univerzális probléma."