Az acélgyártás a világ egyik legszennyezőbb iparága, azonban Európa egy nagyot ugrik a környezetbaráttá tétele felé - írja a Wall Street Journal. Az előrejelzések szerint 2023-ra a kontinens várhatóan közel 50 zöld és alacsony szén-dioxid kibocsátású acélipari projekt otthona lesz az Ipari Átalakulásért Csoport (LeadIT) összeállítása szerint. Ezzel összehasonlítva az Egyesült Államokban csupán két hasonló projekt van.

Hatalmas kihívást jelent a vas- és acéliparnak, hogy teljesítse a Párizsi Klímaegyezményben foglalt célokat. Ez az iparág napjaink egyik legnagyobb szén-dioxid-termelőjeként a globális kibocsátás mintegy 9 százalékáért felel. Hogy a célul kitűzött környezetvédelmi elvárásoknak megfeleljen, a Nemzetközi Megújuló Energia Ügynökség (IRENA) számításai szerint

2050-ig 90 százalékos kibocsátás-csökkentést kellene eszközölnie.

Európában a légkört szennyező vállalatoknak a kibocsátásuk után súlyos díjakat kell fizetniük az uniós kibocsátás-kereskedelmi rendszerben (Emissions Trading System - ETS), amelyben az éves, "ingyenesen" kibocsátható szén-dioxid-mennyiségük "elhasználása" után már újabb kvóták vásárlásával kell kompenzálniuk a plusz környezetszennyezést. Az ingyenes kvóta mértéke pedig minden évben csökken.

"Egyértelműen nagyobb a befektetési kedv Európában a zöld acélgyártáshoz, tekintve, hogy a kontinensen a szén-dioxidnak ára van" - mondta a Wall Street Journalnak Colin Richardson, az Argus Media nyersanyagárakkal foglalkozó ügynökség acélipari vezetője, megemlítve: az EU politikája kifejezetten úgy lett kitalálva, hogy a költségek idővel növekedjenek, arra ösztönözve a szennyezőket, hogy csökkentsék a kibocsátásukat, ha nem akarnak az engedélyekért egyre többet fizetni.

Európa egy részén egyértelműen a politika miatt tolódik zöld irányba az acélipar. Ilyen intézkedés például az Európai Unió karbonvámja (Carbon Border Adjustment Mechanism, CBAM), amely az EU-n kívülről importált, jelentős széndioxid-kibocsátással előállított termékekre vonatkozna, és azért tervezik bevezetni, hogy az unión kívüli lazább környezetvédelmi előírások közepette olcsóbban, de jóval szennyezőbb módon előállított termékeket ne érje meg behozni. Ez a szabályozás az acéliparra is vonatkozna, és bevezetésével párhuzamosan az uniós acélgyártók számára még meglévő ingyenes szén-dioxid-kvótákat fokozatosan visszavonnák.

Az évtized végére Európa acélgyártásának negyede alacsony szén-dioxid kibocsátású forrásból fog származni a brüsszeli székhelyű gazdasági portál, a Bruegel szerint. Ezzel párhuzamosan az Egyesült Államokban csak a termelés 10 százaléka fog ilyen forrásból származni a Rocky Mountain Institute megállapítása alapján.

Van hová fejlődnie az európai acélgyártásnak

2022-ben Európa összesített acéltermelése elérte a 136 millió tonnát, míg Amerikáé 80 millió tonna volt - derül ki az Eurofer és a Worldsteel ipartestületek adataiból. Az öreg kontinensnek ellenben nagyobb szüksége van az alacsonyabb kibocsátású gyártásra, ugyanis

Európában az acélt 57 százalékban széntüzeléssel állítják elő, a maradékot pedig elektromos kohókban, szemben a tengerentúllal, ahol csupán 30 százalék a szénhasználat aránya és 70 százalék az elektromosságé.

Viszont az amerikai üzemek továbbra is fosszilis üzemanyaggal előállított árammal működnek, így a befektetések révén az európai ipar ugrásszerűen megelőzné az Egyesült Államokat, jóval nagyobb utánpótlást biztosítva zöld acélból. Ahogy Nicola Davidson, az ArcelorMittal acélóriás fenntartható fejlesztésekért és vállalati kommunikációért felelős alelnöke fogalmaz: az európai politikai környezet sokkal fejlettebb, így sokkal ambiciózusabb is. Az alelnök kifejezetten kiemelte a CBAM-ot, amely importvám világszinten is úttörő lenne.

(Persze az unió országainak vezetői és vállalkozói nem repesnek annyira a zöldítés módjáért, amely hatalmas költségeket és beruházási kötelezettségeket ró a vállalatokra. A kvóták miatti versenyképességi hátrányt is csökkenthetné a "kvótavám", illetve meg akarják reformálni az uniós kibocsátás-kereskedelmi rendszert is. A brüsszeli tervekről egyebek közt itt írtunk.)

Európa igényli a környezetbarátabb acélt

Az iparág "megtisztítása" alapvető fontosságú a klímacélok eléréséhez, mivel az acélra fokozottan szükség van az energiatovábbításhoz szükséges infrastruktúra fejlesztéséhez. És bár elérhetőek alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású acélipari technológiák, a termelést növelni kell a költségek csökkentéséhez - írja az amerikai lap. Az európai befektetések mindazonáltal gyorsan fejlődnek az amerikaiakhoz képest a kibocsátás díjai, a szigorúbb szabályozás és a növekvő kereslet miatt.

A járműiparban is nagyon fontos szerepe van az acélnak. A svéd H2 Green Steel nemrégiben kötött beszállítói szerződést az Ikeával, a BMW-vel, a Mercedes Benzzel és a Scaniával zöld acélra. A H2 Green Steel víz- és szélenergia használatával csökkenti a szén-dioxid-kibocsátását, és 2025 végén tervezi megkezdeni a termelést. Henrik Henriksson ügyvezető szerint

ha a bányászati szabályozást is hozzászámítják az előállításhoz, akkor az acél előállításával felszabaduló, tonnánkénti 2600 kilogramm szén-dioxidot 400 kilogrammra csökkenthetik.

A zöld acél ahhoz is hozzájárul, hogy az autógyártók csökkenthessék a járműveikbe kalkulált kibocsátást. A nettó karbonsemlegesség eléréséhez az acélellátás karboncsökkentése az egyik fő eszköz Gunnar Güthenke, a Mercedes Benz járműrészlegének minőségbiztosítási vezetője szerint. A zöld forrásból származó acél létfontosságú szerepet játszik majd a vállalat 2039-re kitűzött karbonsemlegességének elérésében.

A környezetbarát termelésnek viszont ára lesz. A Wall Street Joural cikke megjegyzi, hogy az Európában készülő zöld acélnak magasabb lesz az ára. A H2 Green Steel például tonnánként 150 euró prémiumot fog felszámítani termékeiért, a szintén svéd SSAB dupla ennyit. Az előrejelzések szerint ezek a számok csökkenni fognak, ahogy egyre több piaci szereplő lép majd be a greensteel-iparba.