Németországban, illetve az eurózónában, valamint az Egyesült Államokban is már csökkenést mutat az infláció, vagyis feltehetően már bekövetkezett a csúcs. Mindez azzal magyarázható, hogy ezekben az országokban – bár Amerika némileg kivételt jelent – alapvetően a költségsokk alapú infláció volt a magas – mondta Madár István. Ahogy ezek a költségek átgyűrűztek a fogyasztói árakba, már nem volt akkora hajtóereje az inflációnak, mint mondjuk Magyarországon, ahol a forintgyengülés és a többletkereslet jóval erőteljesebb további tolóhatást fejtett ki – magyarázta a Portfolio vezető makrogazdasági elemzője.

Megjegyezte ugyanakkor, hogy eddig egyik nagy gazdaságban sem annyira meggyőző a folyamat, hiszen a maginflációs mutatók jellemzően továbbra is emelkednek, amiből az következik, hogy tulajdonképpen csak az energiaköltség alapú tételek húzzák lefelé az inflációs mutatókat. "Miután különösen a gázárak, de azzal párhuzamosan az áramárak is folyamatosan csökkennek Európában, az feltételezhető, hogy a kontinensen intenzív dezinfláció lesz 2023-ban, ami remények szerint előbb-utóbb a maginflációs mutatóban is megjelenik" – fogalmazott a szakértő.

Rövid távon a kockázat az, hogy a maginfláció nem csökken, hosszabb távon pedig ugyanaz, mint Magyarországon: nem világos, hogy ha a vágtató infláció szelídül az év végére – hazánkban 10, Európában 5 százalék körüli ütemre –, akkor vajon beragad-e ezeken a szinten, és kell-e további erőteljes monetáris és kamatpolitikai lépésekkel visszaerőszakolni az árstabilitás irányába az országokat, vagy a mutató képes automatikusan visszatérni horgonyzottan az árstabilitást jelző tartományba, ami a fejlett országokban 2 százalék, Magyarországon 3 százalék körüli szint – fejtette ki Madár István. Nyilván utóbbi lenne az ideális, hiszen akkor nem lenne szükség további gazdaságfékező lépésekre.

A makrogazdasági elemző szerint

nagy sikertörténete lenne az évnek, ha ismét nem lenne infláció a fejlett világban, ahogyan az elmúlt évtizedben.

A Portfolio szakembere egyetértett azzal, hogy az energia esetében a világpiaci árak drasztikus esésének örülhetünk, hiszen a tavaly őszi 300 eurós szintnél most már jóval mélyebben, 60 euró környékén jár a gáz ára, amivel az áram ára is szorosan együtt mozog. Ami az élelmiszerárakat illeti, kiemelte: Nyugat-Európában eleve nem volt olyan durva infláció, mint Kelet-Közép-Európában, illetve Magyarországon, ami utóbbiak közül is kilóg.

Ez a költségsokkal hozható összefüggésbe – folytatta a szakértő –, hiszen az élelmiszeripar egy viszonylag energiaintenzív terület. Magyarországon az árak durva elszállásában ugyanakkor a forintgyengülés is szerepet játszott, valamint az – amit a Magyar Nemzeti Bank is emlegetni szokott –, hogy a magyar élelmiszeripar hatékonysága nagyon gyenge, ezért olyan esetekben, amikor kihívás éri, könnyebben nyúl az áremelés eszközéhez, ami időnként a nemzetközi átlagnál jóval magasabb drágulásokat okoz.

A Portfolio vezető makrogazdasági elemzője végül arra is emlékeztetett, hogy a magyar mezőgazdaságot nagyon súlyos aszály sújtotta a múlt évben, ez a kínálat szűkösségéhez vezetett, ami pedig szintén az árak emelkedéséhez járult hozzá.