A különbségek a Magyar Nemzet által megkérdezett szakértők szerint több tényezőből adódnak össze. Ilyen például

a bankadó, a rengeteg bedőlt hitel, s az, hogy a magyar bankrendszer jelentősen elmaradt a digitalizációban. 

Míg Magyarországon egy átlagos hitel kamatfelára (vagyis valamilyen

referenciaérték, például a budapesti bankközi forintkamatláb feletti érték) 4,6 százalék volt az év első negyedében, addig Romániában 3,3 százalék, Szlovákiában 2,2 százalék, Lengyelországban 2,9 százalék, Csehországban pedig 2 százalék volt ugyanez a mutató.

Magyarországon már 2010-ben is jóval magasabb volt a mértéke – 5,6 százalék –, mint a régió legtöbb országában. Ugyanekkor Romániában 5,7, Szlovákiában 4,4, Lengyelországban 3,6, Csehországban pedig 3,2 százalék felárat számoltak fel a hitelintézetek. Az idei év első negyedében nálunk 4,6 százalékra csökkent a felár, míg a többi országban ennél sokkal nagyobb volt az esés. Így Romániában 3,3, Szlovákiában 2,2, Lengyelországban 2,9, Csehországban pedig két százalék volt a mutató értéke. A bankvezérek többek között a magas bankadóval, illetve a sok bedőlt hitellel magyarázták ezt.

A Bankmonitor vezető elemzője a bankvezérek által említetteken felül

kamatemelő tényezőnek nevezte a tranzakciós adót

is, amelynek egy részét nem tudják áthárítani a hitelintézetek ügyfeleikre. De Sándor Balázs szerint a bedőlt hitelek magas aránya akkor is emeli a kamatszintet, ha a frissen kötött szerződések már közel sem jelentenek akkora kockázatot, mint a régebbiek, mert a bankok ezeken szeretnék behozni a veszteségeket. Az alacsonyabb cseh vagy szlovák felárakhoz az is hozzájárul, hogy ezekben az országokban alacsonyabbak az állampapírhozamok, ami szintén befolyásolja a kamatszintet.

Gergely Péter, a BankRáció.hu vezető elemzője mindehhez hozzátette, hogy

a hazai bankrendszer azért is működik kifejezetten drágán, mert lemaradt a digitalizációban.