A világgazdasági válság duplán sokkolta Litvániát. Mind a belső igényeket, mind az exportot tekintve. De amint a globális nyomás enyhült, az exportunk nagyon beindult. Ez ellent is mond annak a vélekedésnek, hogy a balti ország versenyképessége leromlott a válság kitörésekor. Persze, sok ágazat nálunk is visszaesett, de a kulcsiparágak fejlődni tudtak. Tehát exportvezérelt volt a kilábalásunk, miközben azért maradtak előttünk kihívások: például a belső fogyasztás ösztönzése.


A balti országok jobban megszenvedték a válságot, mint a közép-európai államok?
Mindenki más helyzetben volt. A lengyelek például nagyon jól vészelték át a krízist, hiszen nagy ország, és nagy maradt a belső fogyasztás is. Mi túl kicsik vagyunk ehhez, túl nyitottak, és túlságosan kiszolgáltatottak a világkereskedelemnek. Tehát nekünk is saját kihívásokat kellett keresnünk, teljesen másokat, mint Lengyelország vagy Magyarország.

Említette az előadásában, hogy a válság kitörésekor Litvánia egyedülállóan csökkenteni tudta a kiadásokat, és adókat emelt. Ez egy ennyire egyedülálló megoldás volt? Mások nem ezt csinálták?
Igen, de abban különbség volt, hogy mi ezt már 2008-ban megcsináltuk. De ne gondolják, hogy ez azért van, mert mi nagyon okosak meg előrelátóak vagyunk. Pusztán arról van szó, hogy a nemzetközi pénzpiacok nagyon gyorsan reagáltak, a kockázati kamatfelárunk addig sosem látott mértékig nőtt. Ez ellen tennünk kellett, hiszen tudtuk, hogy az államháztartási hiányunk 15-16%-osra is emelkedhet. Azt nem tudtuk volna finanszírozni. Ezért döntöttünk gyorsan.

2007-ben Litvánia majdnem csatlakozni tudott az eurozónához, az infláció azonban nem tudott tartósan alacsony lenni. Most mik a terveik?
Igen, akkor az infláció volt a baj. Most a hiány miatt van csúszás. A kormány úgy tervezi, hogy 2012-re 3 százalék alá csökkenti a deficit mértékét. Ha tartani tudjuk ezt, márpedig muszáj lesz, 2014-ben vehetjük át a közös európai fizetőeszközt. Egyébként technikailag már most is az eurozónában vagyunk, a nemzeti valutánkat ugyanis rögzítettük az euróhoz. Tehát a negatív hatások már most is érnek minket, de formálisan még nem euróval fizetünk.