A fúzió ötlete még 2006 elején merült fel, az olasz Enelnek a Suez megszerzését célzó ellenséges felvásárlási szándékára adott válaszként.

Bár az Enel végül lemondott a Suez megszerzéséről, a két francia cég közötti tárgyalások tovább folytak, de közel másfél év alatt semmire sem jutottak, mert a nagyobbik vállalat, a Suez nem volt hajlandó egyenlő félként házasságra lépni a Gaz de France-szal.

Nicolas Sárkozy elnökké választása óta azon volt, hogy tető alá hozza a fúziót és ez végül is sikerült neki. A hazájában már "hiperelnökként" emlegetett politikus ugyanis rávette a Suezt, hogy váljon meg környezetvédelmi és csatornázási üzletágaitól, így két, nagyjából egyforma méretű gázvállalat egyesülne.

A francia szocialisták ellenzik a fúziót, mert míg a Gaz de France-ban az államnak közel 80 százalékos részesedése van, az új GDF-Suezben csak 34 százaléka lenne. Ez szerintük azt jelenti, hogy az elnök a fúzió trükkjével kerüli meg azt a gazdasági miniszterként 2004-ben tett ígéretét, hogy nem privatizálják a Gaz de France-t.

Nicolas Sarkozy és gazdasági minisztere, Christine Lagarde azonban azt mondja: a kisebb állami részesedés az új, nagyobb cégben valójában többet ér a réginél, ráadásul a világ gázóriásaival versenyképes vállalat születik.