A 2020-as évek Covid 19 fertőzésének egyik tünetei az ízérzékelés elvesztése volt. Sokan számoltak be arról, hogy vízízűnek érzik a kávét vagy kedvenc ételeik hirtelen ízetlenné váltak. Ezek a tünetek napokig tartottak, olykor még hónapokig is elhúzódtak. Néhány embernél viszont akár évekig is megmaradt ez a kellemetlen mellék-, illetve utóhatás.

A HVG.hu cikke szerint egy amerikai és svéd szakemberekből álló nemzetközi kutatócsoport, feltárta, hogy milyen biológiai magyarázata lehet az ízérzékelés hosszútávú elvesztésének. Kísérleteikbe 28 olyan, nem kórházban fekvő felnőttet vontak be, akiknek még egy évvel a Covid-fertőzés után is voltak ízérzékelési zavaraik. Először egy olyan tesztet kellett elvégezniük, amely az öt alapvető íz – édes, sós, savanyú, keserű és umami – felismerésének képességét méri a nyelvre helyezett ízesített csíkok segítségével. Nyolc alany egyértelműen abnormális ízpontszámot ért el, emellett tizenegyen állították, hogy nem éreznek bizonyos ízeket. Leggyakrabban az édeset, a keserűt és az umamit, viszont a sós és savanyú ízek nagyrészt megmaradtak.

A Technology Networks beszámolója szerint az ízlelőbimbók szövetében zajló folyamatok megértése érdekében a kutatók apró mintákat vettek az ízlelőbimbók csoportjait tartalmazó apró képződményekből, a nyelv gombaszerű papilláiból. Ezek a minták lehetővé tették a tudósoknak, hogy megvizsgálják mind az ízlelőbimbók szerkezetét, mind a sejtjeikben lévő molekuláris jeleket.

A tanulmányban kiemelik, hogy számos mintában felfedezték a PLCβ2 nevű fehérje termeléséért felelős hírvivő RNS (mRNS) szintjének csökkenését. Ez a fehérje egyfajta molekuláris jelerősítő az édes, keserű és umami ízeket érzékelő receptorsejtekben, felerősíti a jelet, mielőtt az az agyba jutna. Amikor a szintje csökken, az ízlelőbiológia gyengül. Azok az ízlelősejtek viszont, amelyek a sós és savanyú ízeket érzékelik, nem erre a fehérjére támaszkodnak, ami megmagyarázhatja, hogy miért kevésbé érintettek ezek az ízek.

A kutatók mikroszkóp alatt megvizsgálták az ízlelőbimbók szerkezetét. Egyes résztvevőknél finom rendellenességeket találtak, beleértve a rendezetlen ízlelőbimbó-szerkezeteket vagy szokatlan ízlelősejteket, amelyek a tipikus elrendezésükön kívül helyezkedtek el. A

hosszú távú ízérzékelési zavar több probléma kombinációja lehet: az ízlelősejteken belüli gyengült molekuláris jelátvitelt és az ízlelőbimbók szövetének szerkezeti zavarait is magába foglalhatja.

A kutatók vírusgenetikai anyagra is vizsgálták a biopsziás szöveteket, azonban nem találtak nyomát a SARS-CoV-2-nek. Ez azt jelenti, hogy a vírus nem időzik az ízlelőbimbókban, viszont az általa okozott károsodás a fertőzés megszűnése után is fennáll. A tudósok szerint a vírus kezdetben bizonyos ízlelőreceptor-sejteket vagy a környező szöveteket fertőzi meg, gyulladást, immunválaszt vagy sejtes stresszt váltva ki, ami megzavarja a normális ízérzékeléshez szükséges jelátviteli útvonalakat.

Az ízlelőbimbók sejtjei normális esetben két-négy hetente kicserélődnek. A kutatók azonban

bizonyítékokat találtak arra, hogy a sejtes jelátviteli zavarok bizonyos egyéneknél sokkal tovább, akár évekig is fennállhatnak,

és ezért lehet elhúzódó a felépülés az emberek egy kis csoportjában.