A tatai Öreg-tavon a vadludak tömegét két faj alkotja. Az egyik a nyári lúd, ami hazánkban is honos faj, Tata környékén 100-120 pár fészkel rendszeresen, de főként Skandináviából, Szlovákiából, Csehországból érkeznek a telelő egyedek is, 3-4000 példány szokott lenni csúcsidőszakban. A másik faj a nagy lilik, ami Nyugat-Szibériából, a Jenyiszej és az Ob folyó deltájának környékéről, a tajgáról és a tundráról érkezik, több ezer, jellemzően 7-8 ezer kilométert átszelve, hogy elérje a Kárpát-medencében található telelő területeket – ismertette az InfoRádióban Csonka Péter, a Tatai Vadlúd Sokadalom főszervezője.

A szakember elmondása szerint a vadludak száma most még változhat, miután november közepén érkeznek meg a régióba a nagy madárcsapatok. Hétfő reggelre mintegy 47 ezer példányt számoltak – tette hozzá. A tatai tó esetében az 50 ezer közeli csúcsszám várhatóan addig marad, amíg a környék kellő nyugalmat és biztonságot nyújt az állatoknak, magyarán a zordabb idő beköszöntéig, amikor a tó befagy, illetve a környékbeli kukoricatarlók beszántásáig, ami most még nagyon komoly és stabil táplálékbázist biztosít.

Csonka Péter felhívta a figyelmet, hogy a Tatai Vadlúd Sokadalom oldalán nyomon követhető, hogy épp hány lúd tartózkodik a tatai Öreg-tavon az éjszaka folyamán, hiszen napközben jönnek-mennek. A ludak ki- és berepülése a helyszínen – akár túra keretében – is megtekinthető a tó keleti vagy nyugati oldalán napfelkeltekor, vagy délután három óra magasságában, illetve az említett portálon elérhető webkamerákon keresztül. A szakember végezetül arra is kitért, hogy november 27-én kerül megrendezésre a 21. Tatai Vadlúd Sokadalom, ahová mindenkit várnak, aki rendelkezik védettségi igazolással. A program részletei itt olvashatók.

Gyűlnek a darvak is

Az időjárás függvényében október, november vagy december hónapokban kezdődik több kisebb csapatban a darvak vonulása dél felé – erről már a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Kardoskúti tájegység vezetője beszélt az InfoRádióban. A vonulás csúcsa általában novemberre tehető, kivéve nagyobb szárazság idején, mint például idén vagy a tavalyi évben, amikor ez kitolódik december elejére.

Ebben az időszakban akár 30 ezer madár is állomásozik a tradicionálisnak pihenőhelynek számító Kardoskúton. Az 1997-től a Körös-Maros Nemzeti Park részét képező Fehér-tó 1979-ben került fel a Ramsari egyezmény védett területei közé. Lengyel György elmondása szerint a fokozottan védett területre tilos a belépés, így biztosítják a tómeder és környezete zavartalanságát, ami nagyon fontos a madarak szempontjából is.

A szakember megjegyezte: a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság minden szombaton darulest tervez, ami során általában a tóra történő behúzást figyelhetik meg az érdeklődők, délután fél háromtól sötétedésig. Mint mondta, ősszel a darvak az északi költőhelyekről érkeznek családostul, így a szülőpárok mellett a fiókák is megfigyelhetők az erősebb fagyok beálltáig, amikor majd délebbre húzódnak.

A darvak évszázadokkal korábban még költöttek az Alföld mocsaras vidékein, manapság viszont már csak egy vonulóhely ez. Ami a faj ökoszisztémára gyakorolt hatását illeti, a szakember elmondta: amikor a darvak nagyobb csapatokban jelennek meg, illetve a vadludak és a récék is feltűnnek, az a vadászállatokat is vonzza: a réti és parlagi sasok a gyengébb egyedekre vadásznak. Emellett az sem elhanyagolható, hogy a táplálkozások során a darvak úgynevezett daruszántást csinálnak, valósággal fölgereblyézik a gyepet, ami így van évszázadok óta, és ehhez a jelentős hatáshoz a puszta növény- és rovarvilága is alkalmazkodott. „A táj és az ökológiai rendszer része is, hogy ilyenkor több ezer madár megjelenik itt” – tette hozzá.