Jelentősen csökkent az örökbefogadások száma, miközben több a várakozó szülő, mint a gyermek. Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalvak szakmai vezetője hangsúlyozta, vegyesek a tapasztalatok a náluk élő gyermekek örökbefogadásával kapcsolatban, mert kétszer annyi gyerek van, aki tulajdonképpen örökbe adható lenne, mint amennyien sorban állnak.

„Mivel nem feltélenül olyan állapotú és korú gyerekek vaárnak szülőre, mint az örökbe fogdásra jelentkezők szülők szeretnék, ezért nagy a sorban állás az örökbefogadásra” – mondta a szakértő, és megjegyezte, az SOS Gyermekfalvaknak több olyan nevelőszülője is van, aki támogatni tudja a gyerekeket és az örökbefogadó szülőket, hogy az átkötődés kialakuljon, ami egy két-három éves gyereknél többhetes folyamat. Volt rossz tapasztalatuk is – tette hozzá –, hogy a 30 napos kötelező gondozási idő után az örökbefogadó szülők jelezték, mégsem tudják vállalni.

Szilvási Léna kitért arra is, hogy a gyermekek egy része nehezen talál családra, miután az örökbefogadó szülők általában minél fiatalabb, ha lehet csecsemőkorú, egészséges és nem roma származású gyereket keresnek. „Vannak ilyenek, de értük hosszú sorban kell állni” – mondta. Az idősebb, roma származású, esetleg valamilyen egészségügyi sérüléssel rendelkező gyerekek tehát kevésbé keresettek, így ők maradnak bent a rendszerben, továbbá a testvérek, akiket együtt kellene befogadni egy családba.

A szakember beszélt az örökbefogadás folyamatáról is: ennek során a legfőbb kérdés, hogy a vér szerinti szülő tartja-e a kapcsolatot a gyerekkel. Ha már nem, elindítható az örökbefogadhatóvá nyilvánítás, amit viszont szintén egy túl hosszú adminisztratív folyamat követ – emelte ki Szilvási Léna. Mint mondta, számtalan olyan gyermekről tud, aki mondjuk kétévesen vált örökbefogadhatóvá, pedig már egyéves kora óta senki nem látogatta, vagyis nagyon sokat csúszik az adminisztratív folyamat, vagyis nagyon sokat csúszik az adminisztratív folyamat, ami vélhetően a hivatalok túlterheltségén is múlik.

„Egy kisgyereknek egy évet kell várnia arra, hogy végre a sorsa rendeződjön, ami rettenetesen hosszú idő és nagyon sok kárt okozhat a gyerek kötődési kapcsolataiban, a fejlődésében, ha ezt az időszakot egy átmeneti állapotban kell töltenie. Az lenne az ideális, ha hamarabb kerülne családhoz” – foglalta össze az SOS Gyermekfalvak szakmai vezetője.

Az alapítvány felméréséből kiderült az is, míg a korábbi gyakorlat szerint a szülők többnyire titkolták, hogy gyermeküket örökbe fogadták, jelenleg az ellentétes gyakorlat erősödik összhangban a pszichológusok és a szakemberek ajánlásával. Az örökbefogadást hipotetikusan vállalók 90 százaléka elmondaná a gyermekének, hogy nem ő a vér szerinti szülője. Szilvási Léna szerint egyértelmű, hogy a családi titok káros a gyermek fejlődésére, ezért fontos, hogy a gyerekek örökbefogadása ne legyen titok, ebben pedig sokat segíthetnek azok a fényképek és tárgyak, amit a gyermek a korábbi családjából hoz magával.