A European Heart Journal című szakfolyóiratban közzétett tanulmány szerzői úgy találták, hogy a szívrohamban meghalt emberek társai az eseményt követő egy éven belül háromszor nagyobb valószínűséggel kezdtek antidepresszánst szedni, mint az azt megelőző évben. Az antidepresszáns alkalmazásának kockázata még azoknál is emelkedett 17 százalékkal, akiknek a párja túlélte a szívrohamot.

A szakemberek hangsúlyozzák, hogy egy szívroham az egész családra hatással lehet, a betegek partnerét pedig különösen érzékenyen érintheti.

A mostani tanulmány az első, amely az életben maradt páciensek partnereinek egészségét is vizsgálta. "Ez egy fontos közegészségügyi kérdés, amelyre, úgy tűnik, kevés figyelem fordul az orvosok és a döntéshozók körében is" - mutatott rá Emil Fosbol, a tanulmány egyik szerzője, a Duke Egyetem orvosi központjának munkatársa.

Elemzésükhöz országos dániai adatbázisokat, regisztereket használták a kutatók, köztük anyakönyvi adatokat. Összesen 16 506 olyan embert vontak be vizsgálatukba, akinek a társa hirtelen szívhalált szenvedett el 1997 és 2008 között, valamint 44 566 olyan embert, akinek a társa túlélte a szívrohamot.

Az eredményeket összehasonlították 49 518 olyan ember egészségügyi adataival, akinek a partnere meghalt, ám nem hirtelen szívhalál miatt, illetve 131 563 olyan ember adataival, akinek társát kórházban kezelték, de nem szívrohammal - idézte a tanulmányt a BBC hírszolgálata.

Felmérték az antidepresszáns és szorongásoldó gyógyszerek használatát is a szívrohamot megelőző és az azt követő egy évben, valamint vizsgálták az orvosi feljegyzések között azt, hogy állapítottak-e meg a páciensek társainál depressziót, illetve követtek-e el öngyilkosságot.

A kutatók arra jutottak, hogy amikor a partnernek szívrohama volt, akkor az párja egészségét súlyosabban befolyásolta, mintha más betegségben halt meg vagy éppen túlélte azt. Azt feltételezik, hogy ennek oka a szívroham váratlan és hirtelen jellegében keresendő, hiszen ilyenkor nincs idő a halálra vagy betegségre való lelki felkészülésre.