A kínai nők 80 százalékának eszébe sem jutna, hogy négyezer jüan, vagyis 156 ezer forint alatti jövedelemmel rendelkező férfihez menjen feleségül, 27 százalékuk pedig ennél is magasabbra teszi a lécet, legalább havi 10 ezer jüanos, azaz 390 ezer forintos fizetést várva el jövendőbelijétől - derül ki a kínai párkereső szolgáltatások iparágának bizottsága, a szociális munkások egyesülete, valamint a baihe.com internetes párkereső oldal közös felméréséből.

A számok a realitás tükrében túlzónak tűnhetnek, a pekingi lakosság havi átlagkeresete - a migráns munkásokat nem számítva - ugyanis 2010-ben 4200 jüant (164 ezer forint), a sanghaji lakosoké 3900 jüant (152 ezer forint) tett ki, az ország nyugati felén élő és a vidéki lakosság átlagbére ennél jóval alacsonyabb.

Az ország minden tartományát lefedő, összesen több mint 50 ezer fő megkérdezésével készített tanulmányból az is kiderül: a kínai nők 68 százaléka nem mondana igent egy olyan kérőnek, aki nem rendelkezik saját lakással. Tíz hölgyből hat gondolja úgy, jól férjhez menni a karrierépítésnél is fontosabb, 14 százalékkal kevesebben, mint az előző éves felmérés során. Az, hogy leendő férjük külseje vonzó-e, csupán a válaszadók 22 százaléka számára bizonyult fontosnak. Legmagasabb elvárásai a 20-as éveikben járó hölgyeknek van, ők gazdag, illetve befolyásos családba házasodnának, és a lakás mellé autót is szeretnének a házassággal.

A kínai férfiak elvárásai egészen máshogy alakulnak. A házasságot fontolgató urak csaknem 70 százalékánál az érzelmek a legfontosabbak, 55 százalék emellett a külső alapján választ jövendőbelit magának. Negyedük számára a házasság egyik fontos célja a gyermekvállalás.

A felmérés két érdekes jelenséget is külön vizsgált. Egyik a villámházasságok elterjedése, melyre a válaszadók egyharmada tudott példát közeli barátai vagy családtagjai köréből. A másik az úgynevezett "maradék" nők és férfiak kategóriája, mely többnyire a 27 év feletti, főiskolát vagy egyetemet végzett, magas beosztásban dolgozó, házasságra nem lépett fiatalokat jelenti. Korábban a megnevezés csak a hölgyekre vonatkozott, ám mind gyakrabban használják azt a sorstárs férfiak esetén is. Arra a kérdésre válaszolva, miért nem akarnak megházasodni, az ebbe a kategóriába esők kétötöde a magas válási arányokat említette, ugyanennyien szabadságukat féltik, vagy nem szívesen vállalnának családi kötelezettségeket.