A tartós, szerves környezetszennyezők ma már mindenfelé megtalálhatók. Mivel nem bomlanak le, ezért fölhalmozódnak, nemcsak a természetben, hanem az állati és emberi szervezetben, illetve az ételláncban is.

A tartós, szerves környezetszennyezők egy részét rovarirtóként használják, mások ipari folyamatok során keletkeznek, oldószerek, gyógyszerek vagy PVC gyártása közben. Természetes úton is megjelenhetnek, de a legtöbb emberkéz alkotta szennyező anyag, melyekről kimutatták, hogy súlyosan károsíthatják az emlősök szervezetének hormon háztartását vagy immunrendszerét.

A dél-koreai Kjongbuk Egyetem orvostudományi karának egyik munkacsoportja ezeknek a szennyező anyagoknak a kutatásával foglalkozik. A tartós, szerves környezetszennyezők az emberi szervezetben fölhalmozódva a zsírszövetben rakódnak le, de fogyás közben a zsírsejtekből fölszabadulnak, ezzel bejutnak a véráramba és így bármelyik, létfontosságú szervbe bekerülhetnek.

A dél-koreai munkacsoport 1099 amerikai állampolgárt vizsgált és megmérték, hogy vérükben hét pontosan kimutatható, szerves környezetszennyezőből mennyi található. A vizsgálati alanyok között voltak olyanok, akik évek alatt sok fölösleges kilót vesztettek, de olyanok is, akik tartották súlyukat, sőt kissé híztak is.

A kutatók azt találták, hogy a stabil testsúlyúakhoz, vagy a fokozatosan meghízókhoz képest azoknak a vérében volt a legtöbb a tartós, szerves környezetszennyezőkből, akiknek tíz év alatt a legtöbbet sikerült lefogyniuk.

A dél-koreai doktorok hangsúlyozzák, hogy e környezetszennyezőkről kimutatták: kórosan emelik a vérnyomást, hozzájárulhatnak a szív- és érbetegségek vagy a cukorbaj kialakulásához, valamint ízületi panaszokat is kiválthatnak.

Egyértelmű, hogy sok további vizsgálatra van szükség a megfigyelés jelentőségének eldöntéséhez, de ennek alapján bizonyos esetekben mérlegelhető a hosszú távú és nagy súlycsökkentésre vonatkozó fogyókúrák elindítása.