Oszipov szülei írástudatlanok voltak, és geológus nagybátyja nevelte. Az ő nyomdokaiba akart lépni, ezért bányamérnöknek és geológusnak tanult. Északra ment dolgozni, de három év után balesetet szenvedett, ezért geológusként már nem dolgozhatott tovább. Elvégezte gyorsan a pedagógiai főiskola ipari szakát, és tanítani kezdett. Közben mellékesen három szakon elvégezte a Marxizmus-Leninizmus egyetemet, az újságíró főiskolát és a földrajz szakot - az utóbbit levelezőn.

Megerőltethette magát, mert egy reggel összeesett. Az orvosok szívrohamot állapítottak meg, de Oszipov megbénult. Felesége vett egy házat a város mellett, ahol férjét naponta kivitte tolószékben a kertbe. Egy nap arra lett figyelmes, hogy méhek lepték be a béna embert, aki nem tudta elhessegetni a rovarokat.

Csodák csodája: néhány nap múlva hosszú idő után első ízben sikerült megmozgatnia a lábát. Felesége összevásárolt minden méhészeti szakkönyvet, méheket kezdett tenyészteni, és velük gyógyította férjét, aki egy év alatt lábra állt, nyomban belevetette magát a méhészet rejtelmeibe, és hozzálátott mások gyógyításához.

Az akkor 67 éves Oszipov úgy érezte, hogy végzettség nélkül nem veszik majd komolyan, és megpróbált beiratkozni az egészségügyi főiskolára. Először nem vették fel kora miatt, de olyan szorgalmasan járt az órákra, hogy végül a rektor folyamodott különleges engedélyért az illetékes szervekhez. Az engedélyt megadták, és Ilja Oszipov komolyan készült az orvosi egyetemre. Amikor megkapta főiskolai diplomáját, éppen 70 éves volt.
Még mindig álmodozik az orvosi egyetemről, csak az tartja vissza, hogy túl nehéz lenne már az ő korában naponta bejárni a városba. De ha lenne levelező tagozat az orvosin, azonnal jelentkezne - mondta a 82 éves férfi.