Az egyesült államokbeli Északnyugati Egyetem professzora és kollégái egyetlen tanulmányban összegezték hat korábbi nagyszabású kutatás eredményét, amelyek 36 ezer amerikai, brit és kanadai gyerek sorsának alakulását követték végig.

A kutatók meglepő eredményre jutottak: kiderült, hogy azok a gyerekek, akik az óvodában rosszak - agresszívek, belevágnak az óvó néni szavaiba, zavarják a többieket, nem fogadnak szót - a tanulásban ugyanolyan jók, mint rendesebb társaik, ötödikes korukban pedig már kifejezetten jók olvasásban és matematikában.

A határ a 8. életév; annak alapján, ahogy a gyerekek ebben a korukban viselkednek, meg lehet jósolni, hogyan tanulnak majd, és milyenek lesznek felnőtt korukban.

Ezt már egy másik kutatás során állapították meg a Michigani Egyetem kutatói amerikai és finn gyerekek vizsgálata alapján. Kiderült, hogy ezek a gyerekek harmincas éveikre jelentősen alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, negyvenes éveikben pedig szintén jelentős mértékben alacsonyabb a társadalmi státuszuk is.

"Büntetik" a rosszakat

Utóbbi nyilvánvalóan azzal magyarázható, hogy az állásinterjúkon nem tudnak "kibújni a bőrükből", úgy viselkedni, hogy szimpatikusak legyenek.

A michigani kutatók szerint azokat a gyerekeket, akiknek még harmadikos korukban is magatartási problémáik vannak, valószínűleg a tanárok és az osztálytársaik is azzal "büntetik", hogy nem támogatják őket, nem segítenek nekik a tanulásban - ez magyarázza a lemaradást. Ennek megelőzésére egyetlen mód van: ha a tanárok és az osztálytársak mindent megtesznek ezeknek a problémás gyerekeknek a szocializálására.

A dolog egyébként fordítva is igaz: a kortársak körében élvezett népszerűség és a gyermekkori jó viselkedés előrevetíti a későbbi tanulmányi sikereket és a magasabb társadalmi státuszt. Ezeket a gyerekeket ugyanis segítik a társaik és a tanáraik, állandóan pozitív visszajelzést kapnak, így magabiztosabbak lesznek.