„Vészhelyzet volt, kényszerleszállást hajtottam végre. Amíg fának nem ütközött a gép, lehetett irányítani. De túl alacsonyan voltam, hogy elegendő manőverezési lehetőségem legyen. Utána eszembe jutott, ha ez fél perccel korábban történik, mezőgazdasági terület felett, sokkal könnyebb a földet érés. A közelben kis kertes, hétvégi házak voltak, azoktól igyekeztem elirányítani a repülőt" – mondta a Kisalföldnek a május 27-én balesetet szenvedett szúnyogirtó Dromader pilótája.

A gátnak a tisztását próbáltam meg becélozni, de a fáktól már nem lehetett. Ilyenkor ugye az a jó, ha magas növényzetbe – s nem fába – ütközik a gép, olyanba, ami csak lelassítja. De nem volt már elég hely – emlékezett a pilóta, aki szerint ez a rész teljesen néptelen volt, s a leérkezés közben végiggondolta gyorsan: senki nincs veszélyben rajta kívül.

– Hihetetlen szerencsém volt. A fülke nem sérült, magam nyitottam ki az ajtót és a saját lábamon szálltam ki. Lehet, hogy kisebb sokkot kaptam, mert ott ültem, amikor odasereglettek hozzám. Zúzódásaim lettek. Este, miután összevarrták az arcomat, meghatott, hogy a barátaim bejöttek hozzám a kórházba. A családom sem a hírekből tudta meg, sikerült felhívni őket, persze borzasztóan megrendültek – mondja az ország keleti részéből származó férfi, s kérdésünkre elárulja magáról: gyermeke nincs.

További részletek a Kisalföld cikkében.