A rekorder nagypapa még fiatalnak érzi magát, és tudja minden unokája nevét, de a születésnapokat már noteszből nézi.

Szokatlan módon az összes Sapovalov-gyerek és -unoka a szülők, nagyszülők szárnyai alatt maradt, Novokuznyeckben, sőt ugyanabban az elővárosban, Bungurban, s az utcát, ahol a nagyszülők háza van, a helyiek már csak Sapovalov utcának hívják, mert oda építkezett több gyerek is.

Az ifjabb Sapovalov-generáció minden tagja saját házban lakik már, és mindegyiknek sok gyereke van: a család most már az unokák házait építgeti, mindegyiket jó nagyra a sok majdani gyereknek.

A baptista Sapovalov-családban válás eddig még nem fordult elő.

Hétköznapi, nem túl magas fizetésekből élnek, de a házépítés nem gond, a tervezőtől a kivitelezőig, a szerelőktől a burkolókig minden szükséges szakma megvan a családban, a pénzt összedobják, és egyszerre vagy ötvenen dolgoznak egy építkezésen, csak az anyagot kell pénzért vásárolni.

Emellett mindenkinek van kis kertje, ahol termel ezt-azt, abból eladogat a piacon egy keveset, a munkából pedig a legkisebbek is kiveszik a részüket, így telik mindenre, ami a szerény megélhetéshez kell.