„Brusznyai Árpád élete példaként állhat mindannyiunk előtt” – mutatott rá a miniszterelnök, emlékeztetve: Brusznyai Árpádra elsősorban hősi halottként, az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjaként emlékezünk, akinek életével kellett fizetnie az igaz ügy, a magyar szabadság szolgálatáért.

A kormányfő azt mondta, hogy Brusznyai Árpád nem akart sem politikus, sem forradalmár lenni, de „nem is ugrott el a feladat elől”, így 1956 őszén vezető szerepet vállalt Veszprémben. Hitt abban, hogy a forradalom követeléseit vérontás nélkül is érvényre lehet juttatni, nem akarta, hogy fiatalok vére folyjon. Óvta őket, ahogy egy jó tanár a rábízott gyermekeket, miközben azok életét is védte, akik a diktatúrát szolgálták – fűzte hozzá.

November 4-e gyásznap; gyászoljuk a levert magyar forradalmat, azokat, akik életüket adták a magyar szabadságért, akik a harcokban vesztették az életüket, és azokat is, akik a kádári megtorlás áldozataivá váltak – hangsúlyozta a miniszterelnök.

A diktatúra koncepciós perben ítélte el Brusznyai Árpádot, aki diákokat óvott a haláltól és foglyokat mentett meg a lincseléstől; 33 éves korában 1958. január 6-án halálra ítélték és 3 nappal később, január 9-én kivégezték – emlékeztetett Magyar Péter, hozzátéve: azt az embert küldték halálba, aki a forradalom sűrűjében is próbálta megakadályozni a vérontást, azt a tanárt ölték meg, aki a diákjait védte, azt a vezetőt, aki még a foglyul ejtett ellenfeleinek is tisztességes eljárást akart.

Úgy fogalmazott: emlékeznünk kell a dicsőséges napokra, amelyekből mindig erőt meríthetünk, amelyek újra és újra megmutatják, hogy Magyarország kész felkelni az elnyomás ellen, kész, ha kell küzdeni is a szabadságért. Ma nyugodt szívvel emlékezhetünk az olyan hősökre, mint Brusznyai Árpád – emelte ki a kormányfő.

A miniszterelnök azt mondta, a közös emlékezés közösséget teremt, és nagy szükségünk van arra, hogy közösen emlékezve újra és újra megfogalmazhassuk, kik vagyunk, hogy ki-ki belefűzhesse a saját történetét közös magyar történetünkbe.

Magyar Péter hozzátette: számára 1956-tal kapcsolatban az egyik legtöbb erőt adó történet Brusznyai Árpádé, „az elveihez mindig hű, a halált is vállaló tanáré”.