Riasztó ütemben fogyatkozik bolygónk édesvízkészlete – állapította meg az Arizonai Egyetem nemzetközi kutatócsoportja a NASA egyik programjának segítségével. A friss kutatás szerint bolygóátalakító folyamat zajlik, amelyet a szakemberek kontinentális kiszáradásnak neveznek. A klímaváltozás, a gleccserek olvadása és a talajvíz túlhasználata miatt egyre több édesvíz áramlik a tengerekbe. Ez nemcsak a vízellátást fenyegeti, hanem gyorsítja a tengerszint-emelkedést is.

A Földön körülbelül 1386 milliárd köbméter víz van, de ennek a döntő része sós víz: 96,5 százaléka a tengerekben, óceánokban van, majdnem egy százaléka más sós víz, míg a nem sós víz aránya körülbelül 2,5 százalék. Ennek a döntő része, majdnem 70 százaléka fagyott állapotban van, csaknem 30 százaléka talajvíz, és 1,2 százaléka az, ami felszíni édesvíz, de nem fogyasztható. „Ami a felszínen van édesvíz, és fogyasztható, tehát nem annyira szennyezett, könnyen elérhető, akkor sajnos

a teljes földi vízkészletnek a 0,007 százalékáról beszélünk. Ennyi az, amit jelenleg fogyasztunk, iszunk, és ami fenntartja a mi életünket”

– mondta Kőrösi Csaba, a Kék Bolygó Alapítvány stratégiai igazgatója.

Az ENSZ-közgyűlés korábbi elnöke az InfoRádióban kifejtette, hogy a mai népességnél nagyobbat is el lehetne tartani ebből a vízmennyiségből. A Világbank évtizedekkel ezelőtt bevezette a vízszegénység fogalmát, azok az országok tartoznak ide, amelyekben egy főre vetítve egy évre ezer köbméternél kevesebb víz áll rendelkezésre. Most 36 ország van a vízszegénységi küszöb alatt van, a „legvízszegényebb” ország jelenleg Jordánia, 200 köbméter per fő alatt van az elérhető vízmennyiség. „A gordiuszi csomó ott van, hogy összességében csökken a könnyen elérhető édesvíz mennyisége a világban, miközben növekszik a népesség és az élelmiszer-előállítás igénye” – tette hozzá a szakember.

Az édesvíz arányának és mennyiségének csökkenését két tényező hajtja. Az egyik a klímaváltozás – felmelegedés miatt gyorsabban olvadnak a jégsapkák, a gleccserek, a permafroszt, és az édesvíz beleömlik a tengerekbe –, a másik az emberi fogyasztás. Példaként említette Kőrösi Csaba India, ahol a mezőgazdaság vízfelhasználást a talajvízből oldják meg – a fejlődő országokban jellemzően a vízfelhasználásnak több mint 70 százaléka a mezőgazdasághoz kötődik –, és ez azért gond, mert ha gyorsabb a kitermelés, mint a talajvíz természetes utánpótlása, akkor elkezd csökkenni a felhasználható vízmennyiség.

Már több mint húsz éve ismert, hogy a talajban lévő víz mennyisége csökken. A jégsapkák gyorsabb olvadása miatt emelkedhet a folyók vízhozama, de ez nem lesz így évtizedes távon, ráadásul Európa legtöbb részén, így a Kárpát-medencében is inkább az a jellemző, hogy a folyók vízhozama csökken. Kőrösi Csaba arra figyelmeztetett, hogy ez egy intő jel, hogy

a rendelkezésre álló felszíni vizek felhasználásának a hatékonyságára, a tisztaságának a megőrzésére nagy figyelmet kell fordítani, mert ez létkérdése lesz egy generáción belül.

A Kék Bolygó Alapítvány stratégiai igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a változást nem lehet varázsütésre elérni, de 2023-ban az első globális vízügyi konferencián kilenc olyan területet is megneveztek, amelyen „váltóállításra” lenne szükség, és ezek alkalmazásával sokkal jobb eséllyel lehetne szembeszállni a klímaváltozással. Kőrösi Csaba ezek között említette, hogy integrált víz- és klímapolitikára lesz szükség, valamint létre kellene hozni egy globális vízügyi információs rendszert, amelynek az adatai, előrejelzései, kimutatásai nagyon sokban segítenék a vízgazdálkodást, az ökológiai gazdálkodást és a fenntartható gazdaság művelését a jövőben. Kiemelte az árvizeket előrejelző riasztórendszer kiépítését, valamint vízfelhasználás drasztikus csökkentését az élelmiszer-előállításban. Azt is szükségesnek tartja, hogy újragondolják a víz közgazdaságtanát, és meg kell határozni a víz értékét, ami nem merül ki az érte fizetett díjban. Úgynevezett integrált vízkészlet-gazdálkodást sürget a szakember, mert jelenleg az országok 62 százaléka nem követi ezt a gyakorlatot. Fontosnak tartja a szakértelem fejlesztését, különösen az elmaradottabb térségekben, és szükség lenne az országok közötti vízügyi együttműködésekre.

„Bár az emberiség több mint 80 százaléka olyan helyen él, ahol országhatárokon átnyúlnak a vízgyűjtő területek, ha azt megnézzük, hogy hol történik hatékony együttműködés a vízkészletek védelme érdekében, ez kevesebb, mint 20 százalék. Ha ezeket meg tudjuk változtatni, akkor a következő ötven évre megvagyunk” – mondta Kőrösi Csaba.