Most már hetek óta nem esett jelentősebb mennyiségű csapadék, miközben a hőmérő higanyszála lassan a 40 fokot közelíti. A tavak és a folyók vízszintje is jelentősen apadt, és ez a helyzet nem új keletű, most már rendszeresen ismétlődik Magyarországon.
„Rövid visszatérési idővel jelentkeznek a tartósan aszályos helyzetek, ráadásul nemcsak meteorológiai aszály, hanem hidrológiai aszály is, ami azt jelenti, hogy a tavainkban, vízfolyásainkban is kis vízhozamok tapasztalhatók. A kettő kombinációja kifejezetten rossz, hiszen amikor a legtöbb vízkészletre lenne szükségünk, hogy pótolni tudjuk a vizet, akkor még ezek a vízforrások is hiányoznak” – mondta az InfoRádióban Bíró Tibor egyetemi tanár.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Környezeti Fenntarthatósági Intézetének vezetője kifejtette, mindennek a legfőbb kiváltó oka az éghajlatváltozás, mert emiatt aszályos már a teleink is, kevés a vegetációs időszakon kívül a hullócsapadék, ami a felszín alatti vízkészleteket, a talajnedvességet tudná pótolni.
„Az elmúlt hat-hét évben folyamatos aszályhelyzetben vagyunk,
és a vízrendszerekben ezek a hatások kumulálódnak. Az éghajlatváltozás, az emelkedő hőmérséklet, a növekvő párolgás, illetve a kiszámíthatatlan csapadékeloszlás különböző kombinációja okozza ezt a helyzetet, és fel kell készülnünk, hogy a jövőben is erre kell számítani” – adott prognózist a professzor.
Arról is beszélt, hogy a termesztett növényeink egyre nehezebben viselik ezt a helyzetet. Az őszi gabonafélék még kevésbé veszélyeztetettek, mert a téli félévben kapnak annyi csapadékot, hogy növekedésnek induljanak, de ha túlságosan aszályos az április vagy a május, akkor már ezek is megsínylik ezt. A hagyományosan nagy sikerrel termesztett kukoricahidridek például bajban vannak a szakember szerint, mert egyre kevésbé kap a teljes vegetáció alatt megfelelő csapadékmennyiséget, és visszatérően hőstressznek van kitéve. Bíró Tibor úgy véli, emiatt a következő egy-két évtizedben olyan hibrideket kell elkezdeni termeszteni, amelyek lényegesen jobb aszálytűrő képességgel rendelkeznek.
Az is bizonyított tény, hogy az alacsony vízállás miatt a Tisza kiszívja a Homokhátság és az Alföld alól. Az egyetemi tanár elmondta, hogy a vízhozamokból és a Homokhátság megfigyelő kútjaiban észlelt vízszintekből azt lehet megállapítani, hogy
a Tiszába több mint 250 millió köbméter víz távozik évente.
„Tartósan kis vízállások vannak a Tiszán, és ha a Tisza vízszintje alacsonyabb, mint a környező terület talajvízszintje, akkor természetesen leszívja a talajvizet, és egyre kevesebb az az időszak, amikor olyan a vízállás, hogy duzzasztani tudja a talajvizet” – mondta Bíró Tibor.
A megoldások között azt említette, hogy a nagy vizeinkben van a vízkészlet-potenciál, csakhogy az árhullámokból is egyre kevesebb van. „Az árvíz teljesen természetes jelenség. Nyilván az extrém nagy árvizekre nem áhítozunk, hiszen ezek komoly próbatételt jelentenek, de ezeknek az áraknak a vízkészleteit kell hasznosítanunk. Gond az, hogy a kisebb árhullámok sem okoznak akkora vízállást, hogy gravitációsan a mentett oldalra kivezethetők lennének. Vagyis azon kell elgondolkodnunk, ha ezt a helyzetet hosszú távon kezelni akarjuk, hogyan tudunk vízszintet emelni, és olyan víztereket létrehozni, amelyek képesek nagyobb vízállások mellett nagyobb mennyiséget a medrekben és a mellette lévő területeken tározni” – magyarázta az NKE professzora.
Az egyre apadó Balaton és Velencei-tó kapcsán a szakember megjegyezte, mindkettő többször is kiszáradt a történelem során, de akkor még nem voltak a lefolyást megakadályozó zsilipek. Úgy véli, szélsőséges vízálláshelyzetek elő fognak fordulni, mert mindkét tónak arányaiban kicsi a vízgyűjtő területe, ez pedig különösen szélsőségessé teszi a vízjárást akár éven belül is.
„Beavatkozni nagyon nehéz, mert többször volt szó akár a Balaton, akár a Velencei-tó esetében arról, hogy más vízrendszerből táplálják vízzel, de annak az ásványi összetétele teljesen más, és valószínűleg a tavak ökológiáját is megváltoztatná. Ez megint az éghajlatváltozás egyik kellemetlen következménye, hogy hosszú aszályos periódusok vannak, és ha a vízgyűjtőn aszály van, akkor természetesen nem olyan mértékű az összegyülekezési folyamat, a párolgási veszteség pedig folyamatosan apasztja a vízszinteket” – mondta a lehetőségekről.
A tavaknál az is gondot jelent a szakember szerint, hogy felmelegedik a víz, és még nagyobb a párolgási veszteség, gyorsabban csökken a vízszint. De ennél is nagyobb problémát jelent, hogy
a víz hőmérsékletének emelkedése az élő rendszereket is erősen károsíthatja.
„30-32 foknál már olyan fehérjék denaturálódnak, amely bizonyos életközösségeket károsan érintenek, és a táplálkozási lánc miatt természetesen a teljes életközösséget érinteni fogja. Tízfokos hőmérséklet-emelkedéssel duplájára emelkedik a biokémiai reakciók sebessége, ez fogyasztja az oxigént, és ezt az élővilág egyre nehezebben tolerálja” – mondta Bíró Tibor.
A tartós vízhiányt a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Környezeti Fenntarthatósági Intézetének vezetője Magyarország három legsúlyosabb problémája közé sorolja, mert szerinte a víz stratégiai elem. „Számos életterületen esszenciális, az ország gazdasági teljesítőképességét is jelentősen befolyásolja, az életfeltételünket befolyásolja, úgyhogy ennek a hiánya mindenkit érint” – mondta.
Bíró Tibor pénteken este hat órától az InfoRádió Aréna című műsorának vendége lesz.








