Kezelhetetlenné vált az az ürülékmennyiség, amivel a galambok naponta beborítják a Nyugati teret, ráadásul a madarak tartós jelenléte igen nagy egészségügyi kockázatot jelent az adott területen. Ürülékük mennyisége száz galamb folyamatos jelenléténél évente közel egy tonna, és itt több mint ezer madárról lehet szó – olvasható az önkormányzat hivatalos oldalán.

Terézváros „humánus” megoldást keresett az ártalmatlanításukra: megbízott egy solymászt, hogy vadmadaraival kergesse el a galambokat a kerület legforgalmasabb teréről.

Az első tapasztalatokat illetően azt írják, hogy Sosónak, a szirti sasnak elég volt háromszor széttárni a szárnyait gazdája karján ülve, a galambok először csak szétrebbentek, de aztán riadót fújva pillanatok alatt eltűntek a környékről. Egy rövid időre. Aztán kezdtek visszaszivárogn. Ekkor lépett akcióba Törpi, a rettenet, vagyis Gergő másik madara (akinek így, jelzősen ez a neve), a Harris-héja, hogy a tér felett repkedve minél feljebb szorítsa a galambokat és ne engedje őket visszaszivárogni a földre és az alacsonyabban lévő korlátokra.

Ezt követően jöhetett a harmadik lépés, a Skála és az Eiffel téri irodaház tetejre, teraszára kihelyezett csapdák bevetése. Fuszonecker Gergő elmondása szerint, ha kiiktatják a galambok mentális nyugalmát, illetve a földről való élelemszerzés lehetőségét, akkor „manipulálhatóvá” válnak. „A rendszertelen zavarással egy részüket elriasztjuk a környékről, a kitartóbbakat pedig becsapdázzuk.

Fontos a rendszertelenség, hiszen a galambok meglepően okos állatok.

Ha csak kedden és csütörtökön jönnék, arra hamar rájönnének, és azokon a napokon eltűnnének a környékről” – magyarázta a solymász.

A csapdázás humánus módon történik: kukoricával teleszórt ketrecekbe csalogatja a solymász a madarakat – ha a földön nem találnak élelmet, a héja jelenléte miatt pedig nem mernek 4-5 méter alá szállni, két-három hét alatt észre fogják venni és rá fognak szokni a tetőkön kihelyezett csapdákban szétszórt kukoricára. Maguktól repülnek/sétálnak be a ketrecbe, ahonnan kifelé nem vezet út. Az így összefogdosott madarakat a solymász elszállítja majd a Nyugati térről.

Fuszonecker Gergő azt reméli, hogy egy hónap után már lesznek érdemi fogások, de a látványos eredmény elérésére ennél jóval több időre, nagyjából egy évre van szükség. Mivel a vadmadarak nem gyilkolják halomra a galambokat, csupán a jelenlétükkel megfélemlítik őket, hosszú hónapokra van szükség, hogy a madarak – hozzászokva az új helyzethez – maguktól akarjanak távol maradni a környéktől vagy besétálni a ketrecekbe.

Mostantól hetente kétszer-háromszor megjelenik majd a solymász madaraival a Nyugati téren, és alkalmanként 4-5 órán át demonstrál a galamboknak a ragadozók jelenlétével.