A bíboros az MTI-nek kiemelte: Jézus keresztáldozata békét teremt Isten és ember között, és aki ezt a békét igazi szeretetkapcsolatként éli meg, az testvérének érzi embertársait, és képes áldozatot hozni azért, hogy békében éljen velük.

A béketeremtés mindig áldozatvállalást kíván, de Isten színe előtt megmérve a dolgok valódi értékét, kiderül, hogy a békességgel, az összhanggal már itt a földön is „nagyobbat nyertünk, mint amiről lemondtunk mértéktelen ambícióink korlátozásával” – fogalmazott a bíboros.

Az ukrajnai háborúról szólva úgy értékelt: „az utóbbi évben a segítő szeretet számtalan szép példáját láthattuk”. A magyar társadalom a háború kezdetétől érezte és értette, hogy mit kell tennie: segíteni a legnehezebb helyzetben lévőket és a menekülni kényszerülőket amennyire csak lehet és ahogyan az nekik a legmegfelelőbb.

Arra kérdésre, hogy a Szentszék képes-e közvetíteni ilyen és ehhez hasonló konfliktusokban, a bíboros felidézte az 1970-es években Argentína és Chile között kialakult konfliktust, amelynek megoldásában a Szentszék fontos szerepet vállalt.

Megemlítette Ferenc pápa közbenjárását is, amellyel segített elkerülni 2013-ban Szíriában azt a támadást, amelyet az Amerikai Egyesült Államok helyezett kilátásba Szíria állítólagos vegyifegyver-használatára válaszul.

Máskor is előfordult a történelem során, hogy a Szentszék közvetített, de az igazán nagy hatalmak igazán nagy háborúiban az utóbbi időben nem sokszor hallgattak a Szentszékre. Ezzel együtt lehetnek olyan pillanatok, amikor a Szentszék sokak véleményét, törekvését, vágyait tolmácsolja, és ez olyan erőt ad a fellépésének, hogy képes közelebb vinni egymáshoz a konfliktusban álló feleket – vélekedett.

Erdő Péter húsvét ünnepéről szólva kiemelte: nagyszombaton ér véget a negyvennapos bűnbánati idő, a felkészülés a föltámadt Krisztussal való találkozásra. A bűnbánat legfőbb cselekedetei már az Ószövetségben is világosan szerepelnek. Ezek az imádság; a böjt, ma inkább az önmegtartóztatás, hiszen sok mindentől tartózkodhatunk, nemcsak az evéstől, ivástól, hanem például a közösségi médiától is; és az alamizsna, vagyis a segítő szeretet gyakorlása.

Megjegyezte: ez is lehet sokféle, hiszen nemcsak természetbeni adományokat vagy pénzt adhatunk, hanem személyes közelséget, társaságot, látogatást, fizikai segítséget is. Továbbá a tárgyi adománynak sem a pénzbeli értéke a döntő.

Jézus nagyon szépen beszél erről a szegény asszony két fillérjéről szóló példabeszédben – idézte fel. Adakozhat valaki szerény körülményei ellenére nagylelkűen, míg egy jómódú ember jelentős adományt is adhat félkézzel, mellékesen. Ahogy valamikor egy gazdag ember mondta, úgy kell adakozni, hogy „fájjon nekünk”. Tehát amikor felmerül bennünk, hogy ez talán túlzás, „akkor értük el a határt, ami már valóban épít, alakít bennünket”.

Erdő Péter kitért arra: „nálunk, katolikusoknál az ünnepre készülés fontos eleme a húsvéti szentgyónás, ami különösen alkalmas arra, hogy Krisztussal találkozzunk és hozzá igazítsuk az életünket”. De már nemcsak ahhoz a Krisztushoz, aki szeretetből még a szenvedést is vállalta értünk, hanem ahhoz, aki győztesen föltámadt a halálból és minket is örök boldogságra hív.

A bíboros Ferenc pápa április végi magyarországi látogatásáról szólva azt mondta, a program – amelyben szegényekkel, menekültekkel, hajléktalanokkal és beteg gyerekekkel való találkozás is szerepel – kifejezi, hogy a Szentatya közösséget vállal a szenvedő emberrel, a halmozottan beteg gyerekek pedig különösen közel állnak a szívéhez.

A pápa látogatása emellett a figyelem és az elismerés jele is a magyar nép iránt. Az egyházfő korábban volt a szomszédos országokban, Romániában és Szlovákiában is lelkipásztori látogatáson, magyarországi útjával pedig megmutatja, hogy egyformán szereti ezeket a népeket, és ez nagyon fontos – fűzte hozzá a bíboros.

Arról is beszélt,

„Krisztus végtelen értékű áldozata” minden érvényes szentmisén megvalósul,

de a pápa, Krisztus földi helytartója által bemutatott szentmisén az univerzális egyház, a világegyház képe jelenik meg látható módon. A Kossuth téri pápai mise a bíboros reményei szerint megerősít minket abban, hogy egy nagy, világot átfogó közösség tagjai vagyunk, és ez a közösség nem áll meg a földgolyó határainál: Isten az, aki akarta az emberiséget, ő az, aki elküldte Krisztust, hogy megváltson minket, ő az, aki célt tűzött az emberiség elé és mindannyiunk életét külön-külön is számon tartja.