Móricz-Sabján Simon 12 évesen elkezdett fotózni, újságírótáborba járt, fotózás szakra, arról álmodozva, hogy fotóriporter lesz. Amikor eljött az ideje, hogy dolgozzon, felütötte az Arany Oldalakat, és végighívott szinte minden szerkesztőséget, hogy munkát kapjon. Személyesen ment be a szerkesztőségekbe, több órát is képes volt várni, hogy megmutathassa a portfólióját - olvasható a vg.hu-n a róla szóló személyes hangú megemlékezésben.

Először a Blikkhez, majd később egy kis kerülővel a Népszabadsághoz került. Utolsó munkahelye a Világgazdaság volt.

A díjai számát fel sem lehet sorolni, volt az év sajtófotósa, nyert egy sor külföldi és hazai díjat, de a csúcsot talán idén érte el, amikor a Capa-nagydíjat vehette át az Alföldet ábrázoló sorozatáért.

A Covid alatt, amikor sehová nem lehetett menni, elintézte, hogy fotósorozatot készíthessen az intenzíven fekvő betegekről. Ekkor a családjától is elköltözött, nehogy megbetegítse őket. Felesége és négy gyermeke a legfontosabb volt számára, a családi autó megvásárlásánál is hosszasan mérlegelt, és a biztonság volt az elsődleges szempont.

A közösségi médiában arról olvasni a kommentek között, hogy "banális balesetben" vesztette életét.

Móricz-Sabján Simon 1980-ban született Kiskunhalason. Számos egyéni és csoportos kiállításon szerepeltek fotográfiái, köztük három önálló kiállításon a Magyar Fotográfusok Házában, csoportos tárlatokon a Magyar Nemzeti Múzeumban, a Műcsarnokban, a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban, a Várkert Bazárban, illetve többek között Arlesban, Barcelonában, Csengtuban, Denverben, Milánóban, Tbilisziben és Varsóban.