eur:
402.37
usd:
371.5
bux:
91415.63
2025. március 30. vasárnap Zalán
A Duna mellékágának ártere a felvidéki Medve határában 2018. október 16-án. Az augusztus óta tartó csapadékszegény időjárás miatt a folyó vízállása a magyarországi szakaszon ismét az eddig mért legkisebb értékek közelében vagy alatta alakul a vízmércéken.
Nyitókép: MTI/Krizsán Csaba

WWF: most már tényleg létkérdéssé válik, hogy ne váljunk sivataggá

Az árterek helyreállítása együttesen ad megoldást az árvízkockázat csökkentésére, a klímaváltozás hatásainak mérséklésére, valamint számos társadalmi szolgáltatás fenntartására – derült ki egy nemzetközi projekt vizsgálatából.

Magyarországon a világátlagnál is több vizes élőhelyet vesztettünk az elmúlt 100 év során, pedig ezeknek a folyóban gazdag élőhelyeknek fontos klímaszabályozó szerepük is van – mondta el az InfoRádióban Samu Andrea, a WWF Magyarország Élő folyók programjának szakértője. Hozzátette, ahol lehet, vissza kell adnunk a folyóknak az ártereiket.

A Danube Floodplain projekt fő célja az volt, hogy megvizsgálják az árvízkockázat csökkentésének lehetőségeit a Duna vízgyűjtő területein található árterületek helyreállítása alkalmával – magyarázta a szakember –, valamint, hogy megegyezzenek azokról a feladatokról, amelyek az ártér helyreállításához és állapotmegőrzéséhez kapcsolódnak, illetve hogy javítsák az együttműködést.

A 19. és 20. századi folyószabályozások során Magyarországon az árterek 95 százalékát elválasztották a folyóktól. Samu Andrea szerint a legfontosabb az lenne, hogy minél kevesebb olyan fejlesztést telepítsünk az árterekre, ami nem összeegyeztethető a víz jelenlétével.

„Hiszen, ha ezt megtesszük, rögtön a természet ellen dolgozunk, és nem vele együtt.”

Vagyis olyan tájhasználat kialakítására lenne szükség, ami alkalmas arra, hogy vizet fogadjon be.

Nagyon sok mindent ráépítettek a folyókra, közvetlen közelükben is az elmúlt több mint 100 évben – emelte ki a szakértő, majd az eredeti állapotok visszaállításának lehetőségéről így beszélt:

„az biztos, hogy rövid időtávon belül nem állítható vissza az összes ártér.”

Emlékeztetett: Magyarországon, főként a Tisza mentén nagyjából 1500 négyzetkilométernyi terület volna mély ártéri terület, ami alkalmas lenne arra, hogy újra a folyóhoz csatoljuk. „Ez lenne a rövid távú cél, hogy ahol erre viszonylag könnyen és kevesebb konfliktussal lehetőség van, legalább ezeket csatoljuk vissza, hiszen ez

most már tényleg létkérdéssé válik, hogy ne váljunk sivataggá”

– hangsúlyozta. Az összes többi fokozatos visszacsatolása pedig hosszabb távú folyamat lehetne.

A WWF Magyarország Élő folyók programjának szakértője megjegyezte: nem használjuk ki azokat a gazdasági lehetőségeket sem, amelyek a többletvizek hasznosításából keletkeznének, és amelyek megélhetést nyújthatnának a helyi lakosság.

KAPCSOLÓDÓ HANG
Címlapról ajánljuk
Összeomlás-kutató: végtelen növekedés nem lehetséges egy véges erőforrásokkal rendelkező bolygón

Összeomlás-kutató: végtelen növekedés nem lehetséges egy véges erőforrásokkal rendelkező bolygón

A klímakatasztrófa egyértelművé tette, hogy a folyamatosan növekvő gazdaságra alapozott társadalom fenntarthatatlan. Ezért a fogyasztás tudatos minimalizálására lenne szükség, az erőforrásokat pedig az úgynevezett polikrízisre történő mentális felkészülésre kellene fordítani – mondta az InfoRádiónak Stumpf-Biró András összeomlás-kutató. A Pannon Egyetem kutatója radikálisan látja az emberiség közeljövőjét, és ezt nem rejtette véka alá Magyarország első üzleti jövőkutató konferenciáján sem, ahol a Mélyalkalmazkodás nevű mozgalom hazai képviselőjeként tartott előadást.
VIDEÓ
inforadio
ARÉNA
2025.03.31. hétfő, 18:00
Demkó Attila
a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézet programvezetője
Valódi támogatást adnak vagy függőségbe taszítanak? – Csendes forradalom zajlik a nemzetközi segélyezés terén

Valódi támogatást adnak vagy függőségbe taszítanak? – Csendes forradalom zajlik a nemzetközi segélyezés terén

A nemzetközi segélyezési rendszer már régóta válsággal küzd, működésével sem a donorok, sem a kedvezményezettek nem elégedettek. Miközben a donor országok azt tapasztalják, hogy a segélyek nem hozzák a várt tartós eredményeket, addig a kedvezményezettek sokszor függőségbe, segélycsapdába kerülnek. Emiatt a segélyezésről szóló szakirodalomban több évtizede gyökeret vert az aid exit koncepció, vagyis a segélyezés fokozatos kivezetése a humanitárius és sürgősségi segélyek kivételével. Kérdés, mennyire megvalósítható ez a koncepció.

EZT OLVASTA MÁR?
×
2025. március 29. 20:10
×
×
×
×