Az útépítéssel, vízépítési létesítmények kivitelezésével és magasépítéssel is foglalkozó - már felszámolás alatt álló - cég egykori vezetőit az első fokon eljáró Szegedi Járásbíróság tavaly novemberben a hitelezők kielégítésének meghiúsításával elkövetett, különösen jelentős mértékű tényleges vagyoncsökkenést eredményező csődbűntettben mondta ki bűnösnek.

Az elsőrendű vádlottat ekkor öt év két hónap fogház-, a másodrendű vádlottat hat év börtön-, a harmadrendű vádlottat öt év két hónap börtönbüntetéssel sújtotta a járásbíróság.

A törvényszék helybenhagyta a járásbíróság azon döntését, amely a hitelezők és a magyar állam a per során bejelentette polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasította, azzal, hogy

további két hónapra fenntartotta a vádlottak vagyonának zár alá vételét.

A három férfi volt a vezetője a milliárdos forgalmat lebonyolító gazdasági társaságnak. A részvénytársaság legkésőbb 2009 elejére fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe került. A cég április 18-án fizetésképtelenné vált, júniusban pedig csődeljárás indult ellene. A hitelezők között nem jött létre csődegyezség, ezért a bíróság 2010 augusztusában csődeljárás során elrendelte a társaság felszámolását.

A felszámolási eljárás során hozzávetőlegesen 6,5 milliárd forint hitelezői igényt vettek nyilvántartásba.

A vádirat szerint a jelentős vagyonvesztést az okozta, hogy a vádlottak igazgatósági tagként egyhangú döntéseikkel 2007-től rendszeresen és nagy összegben nyújtottak kölcsönöket az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes módon a teljes egészben, vagy részben a Zrt. tulajdonában álló gazdasági társaságoknak, illetve magánszemélyeknek - köztük az egyik vádlottnak -, sportszervezeteknek. A vád szerint az igazgatósági tagok a hitelnyújtásról hozott döntéseikkel a vállalkozás vagyonát 1,45 milliárd forinttal csökkentették.

Kovalcsik Éva tanácsvezető bíró kifejtette,

a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján kétséget kizárólag nem lehetett megállapítani, hogy a vádlottak elkövették volna a terhükre rótt bűncselekményt,

és azt sem, hogy tevékenységük okozta a Szeviép Zrt. fizetésképtelenségét, illetve ésszerűtlen gazdasági döntést hoztak volna.

A törvényszék szerint a járásbíróság "szinte saját lehetőségein is túlterjeszkedve" rendkívül sok bizonyítékot szerzett be, de ennek ellenére nem végezte el a bizonyítást a szükséges mértékben. A rendelkezésre álló bizonyítékok csupán a gazdasági tevékenység kis részét fedték le, nem lehet kiragadni csak bizonyos cselekményeket, a vállalkozás teljes gazdálkodását kellett volna vizsgálni, melyhez szükség lett volna a teljes iratanyag, könyvelés, analitika lefoglalására, és azok értékelésére egy szakértői csoport által.

Vizsgálni kellett volna az aktuális gazdasági körülményeket is - mondta a bíró, utalva arra, hogy a vádlottak azzal védekeztek: a cég ellehetetlenülésének egyik fontos oka volt, hogy a magyar és a román állam az elvégzett munkák után mintegy négymilliárd forinttal maradt adósa a vállalkozásoknak, illetve 600 millió forint forgalmi adót sem kaptak vissza. Az ennek értékeléséhez szükséges bizonyítékok azonban a bíróság szerint nem álltak rendelkezésre.

Mivel a Szeviép Zrt. kapcsolt vállalkozásainak iratanyaga sem állt rendelkezésre, a járásbíróság a vádlottak azon állítását sem tudta értékelni, hogy a leányvállalatoknak és projektcégeknek nyújtott kölcsönök azok működőképességét biztosították. Így nem derült ki az sem, hogy a vádlottak által alkalmazott megoldás volt a legcélszerűbb. A tanácsvezető bíró kitért arra is, hogy rendelkezésre álló bizonyítékokat nem értékelt a járásbíróság, és alaptalanul vetette el azoknak a tanúknak a nyilatkozatait, akik a bíróság előtt sokkal részletesebb vallomást tettek, mint a nyomozás alatt. Az ügyész fellebbezést jelentett be a vádlottak bűnösségének megállapításának érdekében, a védők és a jelenlévő vádlottak három nap gondolkodási időt kértek. A törvényszék megszüntette a vádlottak bűnügyi felügyeletét.