Más környezetben és eszközökkel, de mindig is kihasználták a politikusok azt, hogy másképpen juthatnak el bizonyos helyekre, mint egy átlagember - mondta az InfoRádiónak Hammer Ferenc, az ELTE Média Tanszékének egyetemi oktatója.

"Csak mondok egy különösnek tűnő példát: az angol alsóházban a XIX. században nem volt szabad jegyzetelni. Azért, hogy az újságírók tudhassák, mi zajlik a parlamentben, beküldtek jó emlékezőtehetséggel bíró memóriabajnokokat, akik aztán kijöttek, és betű szerint elmondták, miről van szó".

A nyilvánosság tájékoztatása érdekében tehát mindig is voltak szabályok, amiket persze mindig igyekeztek átlépni.

"Ez mindig egyfajta kritikája volt a nyilvánosságnak, illetve politikai rendszernek, amiben éppen voltak"

- tette hozzá a szakember.

Akkor, amikor egy politikus vagy egy blogger elkezd egyszemélyes tévéhíradóként működni azzal, hogy streamre állítja a telefonját, Hammer Ferenc szerint

nincs kiszolgáltatva, nincs rászorulva a tévétársaság figyelmére, jóindulatára, és ez különösen a politikusok esetében fontos,

akik úgy akarják láttatni a történéseket, ahogy velük megesik. Akkor viszont, "ha nem egy blogger, hanem a törvényhozás tagja lép a nyilvánosság elé, annak súlya van" - húzta alá a médiaszociológus.

Mint megjegyezte,

a pillanat megismételhetetlenségének mindig van egyfajta aurája.

Azt is elmondta, hogy az "öndokumentációt" lehet amatőr módon és profin is csinálni. Még a politikus hitelességéhez sincs feltétlenül köze annak, hogy tud-e egy élő streamet készíteni egy eseményről vagy sem, ilyenkor a politikusi és az operatőri minőség összecsúszik.