A lap szerint a visegrádi együttműködés a rendszerváltás óta költség-haszon elven működő, változó dinamikájú együttműködés volt, amelyet 2017-re az unióban végbement összetett politikai folyamatok állítanak újfajta kihívás elé. A V4 országok megosztottságát tartóssá tehetik az Európai Unió intézményes jövőjével kapcsolatos eltérő elképzelések.

A visegrádi országok márciusban közös deklarációt fogalmaztak meg, amelyben az Európa Bizottság Fehér könyvére válaszul elfogadhatatlannak nevezték a többsebességes integráció lehetőségét – emlékeztet a portál. A gyorsan változó uniós politikai környezet azonban egyre nagyobb rést üt az együttműködésben résztvevő államok között, hiszen az eltérő gazdasági-politikai preferenciák eltérő integrációs sávokba sodorhatják a visegrádi államokat.

Szlovákia elsősorban az eurózóna-tagság okán lóg ki az egységből,

de más szempontból is sajátos vonásokat mutat a régióban. Vladimir Meciar, az ország rendszerváltás utáni miniszterelnöke illiberális rendszer építésébe kezdett. Bár a későbbi kormányok feloldották a nemzetközi elszigeteltséget, és a transzatlanti integráció felé indultak, a Meciar-rezsim nyomai máig érzékelhetők a demokratikus politikai kultúrán.

A jelenlegi szlovák kormány egyértelművé tette, hogy 

Pozsony a formálódó mag-Európához kíván tartozni,

és nem az EU-ba vetett bizalom és kompromisszumokon alapuló együttműködés aláásásán fáradozik. Robert Fico miniszterelnök ráadásul egyre nyitottabbnak mutatkozik arra, hogy Brüsszel további hatásköröket vegyen el a valutaövezet államaitól.

Csehország helyzete összetett. Milos Zeman államfőnek köszönhetően ott is mutatkoztak rendszerátalakítási törekvések, ám azok volumene és sikeressége nem éri el a magyar vagy a lengyel kormány intézkedéseit.

Csehország a posztszovjet térség legeuroszkeptikusabb országa.

Az októberben megválasztott Andrej Babis azonban nem érdekelt Csehország gazdasági-politikai elszigeteltségében, hiszen Prága elsőszámú gazdasági partnere Németország és Szlovákia.

Még ha az új kormány nem is igyekszik majd Csehországot rövid távon bevinni az eurózónába,

Prága is inkább az EU gyorsabban haladó sávjához kíván tartozni.

Az októberi választásokon győztes ANO egyik képviselője szerint Csehország nyugati hovatartozását elsősorban a valutaövezethez történő csatlakozással lehetne megőrizni.

Az magyar kormány azonban a jelek szerint nem szeretné az országot a mélyebb gazdasági integráción alapuló, gyorsabb integrációs sávba vezetni.

Nyilatkozataival inkább azt a benyomást erősíti, hogy nem érdekelt a gazdasági és monetáris unióban történő részvételben. Ez komoly lépéshátrányba hozhatja az eurozónán kívüli Magyarországot a valutaövezet jövőbeni szabályainak kialakítása során.

Lengyelországban az ideológiavezérelt PiS-kormány deklaráltan az integráció és a nyugati fejlődési modellek visszaszorítására törekszik,

a nemzetállami szuverenitás növelésének céljával. Jaroslaw Kaczynski kormányfő markánsan eltérő koncepcióját jelzi, hogy a brexitet követően egyedüliként javasolta az uniós alapszerződés módosítását a bizottság hatáskörének gyengítésével.