Új műsor indult reggelenként az InfoRádióban. A három-négyperces összeállításokban minden hétköznap egy-egy '56 után-miatt halálraítélt forradalmár alakját mutatjuk be. Összesen 56 portré készül a Nemzeti Emlékezet Bizottságával együttműködésben.

Bartók János

Portré

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1956. december 11-én rendelte el a rögtönbíráskodást, a statáriumot. A hatalom célja a statáriális – katonai – bíróságok felállításával a megtorlás felgyorsítása, az egész társadalom megbüntetése volt. Az alig húszéves Bartók János 1957 februárjában két társával – Ravasz Mihállyal és Schlitt Lászlóval – a Budapesti Helyőrség Katonai Bírósága Szána Károly hadbíró százados tanácsa előtt felelt „ellenforradalmi tevékenységéért”.

Bartók János dunaföldvári munkáscsaládból származott. A forradalom kitörésének hírére Pesterzsébetre sietett, ahol rövid időre szinte azonnal le is tartóztatták. Amikor a forradalmi erők átvették a helyi rendőrkapitányságot, nemzetőrnek állt. Rendszeresen járőrözött, motoros összekötő volt a kerületben, majd a szovjet csapatok közeledtével Ausztriába szökött. Budapestre visszatérve két társával együtt röpiratokat gyártott és terjesztett, amelyekben a lakosságot felszólították a december 11-ére meghirdetett sztrájkhoz való csatlakozásra.

Egy ismerőse jelentette fel államellenes szervezkedés, fegyverrejtegetés és gyilkosság miatt, állítólagos menyasszonya pedig részletes vallomást tett, s azt állította, hogy többek között Bartók János parancsára – aki a pesterzsébeti felkelők parancsnokhelyettese volt – tömegesen végeztek ki budapesti ávósokat a Juta-dombon.

„Felfogásom szerint lényegtelen az, hogy kik, csak az nem, hogy milyen irányban vezetik az országunkat. Hazámat függetlennek szerettem volna tudni, ez volt egyedüli célom politikai vonalon” – vallotta 1956-ban, a rendőrségi kihallgatásakor.

A tárgyalásra végül a fegyverrejtegetés maradt az egyetlen vád, amit Bartók János ugyan beismert, de ártatlannak vallotta magát. A bíróság nem fogadta el védekezését, hogy nem tudott a statáriumról, és azt sem, hogy a menyasszonyának oka volt ellene vallani, mivel a fiú hazugságon kapta, és szakítással fenyegette. 1957. február 12-én végezték ki, vádlott-társai 1963-ban közkegyelemmel szabadultak, a pert pedig 1990-ben semmissé nyilvánították.