Előzetes letartóztatásba helyezte a bíróság vasárnap azt a férfit, aki pénteken a villamos elé lökött egy idős asszonyt Budapesten - tájékoztatta az MTI-t a Fővárosi Főügyészség szóvivője.

Bagoly Bettina közölte: a Budai Kerületi Bíróság, az ügyészségi indítvánnyal megegyező indokkal, a szökés, elrejtőzés, bűnismétlés veszélye miatt rendelte el a 41 éves A. Áron Gergely előzetes letartóztatását 30 napra.

A döntést mindenki tudomásul vette, ezért az ítélet jogerős - mondta a szóvivő.

Az idős asszonyt, aki belehalt a sérüléseibe, pénteken lökték a 4-es és 6-os villamos megállójában a Margit híd budai hídfőjénél a villamos elé. A gyanú szerint A. Áron Gergely volt a tettes, aki megrúgta a nőt.

A gyanúsítottat a helyszínen elfogták, az ügyben emberölés gyanúja miatt indul eljárás.

A Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) a rendőrség honlapján korábban azt közölte: a férfit egy utas tartotta vissza, amíg a Készenléti Rendőrség kiérkező járőrei el nem fogták.

Az ügyben a BRFK életvédelmi osztálya emberölés bűntett elkövetésének gyanúja miatt indított eljárást.

Az üggyel kapcsolatban a gyanúsított korábbi barátja, Skrabski Fruzsina felkavaró írást tett közzé egy közösségi oldalon. Az írást a Mandiner is közli: "Áron a barátom volt. Tőle tanultam, hogy lehet úgy végigmenni az utcán, kavargatni a kávémat vagy akár fogat mosni, hogy minden egyes pillanat öröm és ünnep. Mindig kicsit furcsa volt, egyszer fejest ugrott a tihanyi révről, máskor egy 20 méter magas falon sétált, vállán a biciklijével.

Lassan őrült meg. Először otthagyta az egyetemet, aztán magyarázott mindenkiről, hogy az ellensége, aztán már nem dolgozott, hajléktalanokat költöztetett a lakásába, végül az egész lakását odaadta valakinek.

Trágár leveleket hagyott a kocsim ablakán és néha becsöngetett, pénzt kért, mindig olyan zavart volt és furcsán magyarázott.
Voltak józanabb pillanatai is. Egyszer, úgy 5 éve, ott álltunk az egyik kávézóban, azt mesélte, hogy a börtönben nem lehetett aludni, mert mindig félt, hogy mikor verik meg. Sirtam és mondtam neki, hogy egy szavába kerül és szerzünk neki orvost, lakást, munkát, de nem akart semmit. Az utcán akart élni. Saját magának volt az ellensége. Nem ő volt, hiszen a személyisége eltűnt. A régi Áron meghalt, az új Áron pedig olyan volt, mint valami állat, nem gondolkodott, nem tudta, mit, miért tesz, járta az utcákat, belekötött az emberekbe, félt, ivott, lopott.
Sok barátja volt és mindenki próbált segíteni, de nincs erre rendszer, ha ő nem akar bevonulni a pszichiátriára, nem viszik be, csak ha vér folyik...

Sokszor lecsukták, de sose vitték kezeltetni, pedig úgy reménykedtünk, hogy végre kiszűri a rendszer...
Aztán pár napja vitték be, mert magán kívül ült az utcán. Végre bekerült a pszichiátriára! De kiengedték, mondván nem közveszélyes, másnap történt a tragédia...

Vádolom persze az Áront, mert ő tette, amit tett. Bár ő, már rég megszűnt, mint felelős személy.
Vádolom a rendőrségen lévő pszichológusokat, hogy senki se szúrta ki, ami napnál világosabb volt minden laikus számára, hogy az Áron őrült.

Vádolom azt az orvost, aki pár napja kiengedte a pszichiátriáról.
A mi felelősségünk, hogy olyan szabályaink legyenek, hogy megvédhessük magunkat az őrültjeinktől.
Remélem ennek a borzalomnak talán annyi haszna lesz, hogy végre be lehet vinni a közveszélyes embereket! Aki illetékes, vegye magára!"