A Budapesti Zsidó Hitközség rendezvényén felolvasták Martonyi János külügyminiszter levelét, és beszédet mondott Karin Olofsdotter, Svédország budapesti nagykövete is.

A főrabbi úgy fogalmazott: még mindig lehet hallani a gyűlölet szavát, "újra - vagy még mindig - ellenünk acsarkodnak", úgy látszik, nem volt elég az a hatszázezer magyarországi áldozat, akit a második világháborúban lemészároltak. "Ma ünnepelnünk kellene a visszaszerzett életet és méltóságot, azt, hogy a zsidóságot jelképező bokor újra kisarjadzott, él, és új ágakat hajtott." Sokaknak ez már csak történelem, "és milyen jó lenne, ha ez az egész tényleg csak történelem lenne" - tette hozzá.

Frölich Róbert annak a véleményének adott hangot, hogy "nem látunk senkit, akinek meglenne az ereje, a hatalma és a módja" fellépni a szélsőségesek ellen, "aki azt mondaná: vissza a történelem szemétdombjára minden náci ideológiával". A zsidóságot jelképező bokor ugyanakkor "nem hamvadt el, és nem is fog, tudjuk, milyen az, ha lángra kap, és nem engedjük, hogy bárki ártó szándékkal közelítsen a több ezer éves bokorhoz".

Hangsúlyozta: "el kell mondanunk, hogy élünk, élni akarunk, és élni fogunk, és akármi jöhet, maradunk zsidók, de nem a gettó megalázott zsidói, hanem a Makkabeusok utódai, hós, büszke és méltóságteljes zsidók".

Frölich Róbert beszélt arról is, hogy hosszasan lehetne idézni azokat a jogszabályokat, amelyekkel a zsidó embereket vagyonuktól, majd életüktől megfosztották a vészkorszak idején.

Emlékeztetett arra, hogy a budapesti gettóba több tízezer embert zsúfoltak, egy szobában 10-15-en laktak, nem is ismerték egymást, "de közös volt a sorsuk, a félelmük. Nem tudták, hol vannak a szeretteik, nem tudták reggel, eljön-e az este, és este nem lehettek biztosak, hogy újra lesüt reájuk a Nap."

A főrabbi megemlítette, hogy a szerdai szertartáson részt vett egy olyan nő is, aki 1944-ben, a gettó felállításakor fiatal lány volt, és 1945. január 17-én a fővárosi Klauzál téren még nyilasokat, a következő nap reggelén azonban már orosz katonát látott. "Aznap már a régi lakásukban hajtotta álomra a fejét, ez volt a felszabadulás" - mutatott rá, hozzáfűzve: a megemlékezés alkalmával a túlélők "újraélik a gettó borzalmait, a visszakapott életet, a reménységet és a méltóságot".

Martonyi János külügyminiszternek a szertartáson felolvasott üzenetében az állt: "megrendülten hajtok fejet a holokauszt áldozatai előtt, osztozom önökkel az emlékezés fájdalmában". Kitért arra: a holokauszt idején "a magyar állam nem védte meg polgárait", akik ezáltal hazátlanokká, emberi mivoltuktól megfosztva pedig sorstalanokká váltak.

A külügyminiszter egyúttal reményét fejezte ki, hogy a mai, sokszínű magyarországi zsidó közösség tagjai identitásukban megerősödve élhetik mindennapjaikat.

Martonyi János utalt a levelében Raoul Wallenberg svéd embermentő diplomatára is, aki "a barbárság korában hitet tett az élet mellett, bátorítást és reménységet adott az üldözötteknek". Az élet parancsolatához mindig hű magatartása mindenki számára mérce és követendő példa kell legyen - jegyezte meg.

Mint írta, a diplomata születésének 100. évfordulója alkalmából rendezendő idei emlékév a felelősség kérdésének vizsgálatára is alkalmat ad, a társadalmi megújulás pedig véleménye szerint elképzelhetetlen a kibeszélés, a megértés és a párbeszéd nélkül.

Karin Olofsdotter - aki tolmácsolta a svéd külügyminiszter üdvözletét - azt mondta: Budapest történetének legsötétebb korszaka volt a német megszállás és a nyilas terror. Wallenberg egyetlen célja az volt, hogy minél több zsidó ember életét megmentse, és sikerült is neki több mint tízezer ember életét megmenteni hat hónapos magyarországi tartózkodása alatt.

Szólt arról, hogy Wallenberg tevékenységét nem szabad elfelejteni, mindig emlékezni kell rá, ennek megfelelően kell továbbadni az ismereteket a holokausztról, és e célt szolgálja a Wallenberg-emlékév is.

Annak a meggyőződésének is hangot adott, hogy amíg a kisebbségeket diszkrimináció éri, valamint a demokrácia és a szólásszabadság veszélyben forog, illetve létezik antiszemitizmus, iszlamofóbia és idegengyűlölet, addig Raoul Wallenberg célja nem valósul meg teljes egészében.

A rendezvény végén a résztvevők a zsinagóga oldalánál lévő emléktáblánál elhelyezték a megemlékezés köveit. Az eseményen megjelent mások mellett Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon volt miniszterelnökök, Mesterházy Attila, az MSZP elnöke és parlamenti frakcióvezetője, több országgyűlési képviselő, Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke és a diplomáciai testület számos tagja.