Az Oplatka András, az Andrássy Gyula Németnyelvű Egyetem tanára, a lap korábbi szerkesztője és tudósítója által jegyzett írás rámutat, hogy a legfőbb politikai vitatéma Magyarországon ma az, vajon leváltja-e a szocialista párt a kormányfőt, és lesz-e előrehozott választás. Emlékeztet arra, hogy a legtöbb volt kommunista állammal ellentétben Magyarországon még nem tartottak idő előtti választást az 1990-es fordulat óta - ám ez most, az SZDSZ-nek a kormányból való kiválásával megváltozhat.

Leszögezi, hogy a számszerűen gyenge SZDSZ a mérleg nyelvét képezi a parlamentben a szocialista kormánytábor és az ellenzéki Fidesz között. Ám kérdéses, hogy új szerepkörében valóban olyan helyzetbe került-e, amelyből jobban tudja befolyásolni a kormány irányvonalát. Óvatosan kell kezelni a fenyegetést, hogy szükség esetén új választást kényszerít ki, ugyanis egy előrehozott szavazás most a volt koalíciós partnerek egyikének sem ígér jót - olvasható a cikkben.

A szocialisták azzal az egyszerű figyelmeztetéssel tudják sakkban tartani a szabaddemokratákat, hogy politikai öngyilkossággal érne fel számukra, ha segédkezet nyújtanának a kisebbségi kormány megbuktatásához és az új választás kiírásához. Ez a gondolatmenet a szabaddemokraták minden retorikája ellenére amellett szól, hogy a mindig is a baloldali táborhoz tartozó liberálisok kivárjanak, és a döntő helyzetekben a Gyurcsány-kabinet védelmére keljenek. Hosszabb távon persze marad a kérdés az SZDSZ számára: mi az erősebb, a politikai elvhűség vagy a korai választástól való félelem. A tényleges erőpróba az év vége felé jöhet el, amikor esedékessé válik a költségvetés elfogadása.

Oplatka András úgy véli, hogy a jelenlegi kiinduló helyzeten valószínűleg keveset változtat az SZDSZ élén bekövetkezett vezetői váltás. Mint írja, Fodor Gábor az utóbbi hetekben többször érzékeltette, hogy el tudja képzelni a szocialistákkal való koalíció felújítását, ám később tompított ezen a véleményén. Hogy pontosan hol is áll ebben a kérdésben, és milyen nagy a játéktere az SZDSZ-en belül, hamarosan ki kell derülnie. "Ha jól értjük, amit mond, akkor mindazonáltal csak akkor képzelhető el számára az újbóli együttműködés a szocialistákkal, ha a miniszterelnök többé már nem Gyurcsány Ferenc" - jegyzi meg a szerző.

A kormányfő már kijelentette, hogy kész visszalépni, ha a személye képezi az akadályt a liberálisokkal való újraegyesülés útjában - folytatja a cikk. Hosszú ideig az a nézet uralkodott a szocialisták között, hogy a szerfölött népszerűtlen takarékossági intézkedésekre való tekintettel Gyurcsánynak fenékig kell ürítenie a keserűség poharát, mielőtt a következő választás közeledtével idejekorán leváltják. Ma azonban - főleg a szocialista frakció soraiban - az a meggyőződés látszik felülkerekedni, hogy lehetőség szerint már most ősszel találjanak utódot helyette, mert a kormányfő-pártvezető még képes, és magával rántja a szakadékba a szocialistákat.

Gyurcsány Ferenc azonban természeténél fogva nem az a fajta, aki könnyen feladja - írta Oplatka. Egyszer már megmentette a hatalmat a baloldal számára egy olyan erőfelmérésben (a 2006-os választáson), amelyet sok szocialista elveszettnek hitt. A kormányfő szemmel láthatóan most abba a gondolatba csimpaszkodik bele, hogy valami hasonlót ezúttal is meg tud tenni: az eddigi megszigorítások gyümölcsei hivatali idejének második felére beérnek, és a közhangulat végül is megfordul. Csakhogy a két évvel ezelőttihez képest a helyzet alapvetően megváltozott, az őszödi beszéd lerombolta Gyurcsány szavahihetőségét, minden politikus legfontosabb aduját.

Orbán a kapuk előtt? - teszi fel a kérdést a cikk, megemlítve, hogy a közvélemény-kutatások hónapok óta kétszer annyi szavazatot jeleznek a Fidesz számára, mint a szocialistákéra, ami a baloldal politikusait és publicistáit arra készteti, hogy figyelmeztessenek a Fidesz elnökének hatalmi törekvésére. Érvelésük szerint Orbán arra használná fel a kétharmados parlamenti többséget, hogy módosítsa az alkotmányt, kiszélesítse az államfő jogkörét, és elnöki rendszert vezessen be a maga számára. Oplatka azonban a Fidesz jelenlegi lendülete ellenére is valószínűtlennek nevezi, hogy az ellenzéki párt kétharmados többséget szerezzen. Magyarázata szerint hagyományosan túl erős a baloldali választótábor ahhoz, hogy ez megtörténjen.