Az egyetemi tanár közölte: Kádár János fiatal korában egy ideig nyilvánvalóan hitt a kommunizmusban mint világmegváltó eszmében. Az ötvenes években, a börtönévei alatt és azt követően valószínűleg ez megváltozott, '56 után pedig nem annyira világmegváltó kommunistaként, inkább pragmatista, józan politikusként viselkedett.

Lehet, hogy ebben nincs igazam, de szerintem a kádárizmus annyiban volt jobb, mint más államszocialista rendszerek, amennyiben az államszocialista doktrínától eltért a reformokkal - tette hozzá Romsics Ignác.

Az akadémikus kifejtette: a következő generáció tagjai - például Pozsgay Imre vagy Berecz János - esetében már a kezdet kezdetén, de legalábbis '56 után elmondható, hogy nem nagyon hittek egy olyan messianisztikus szerepben, mint amiben a Horthy-korszakban egy kommunista hihetett.

Megint más a válasz, ha a harmadik generációt nézzük, azokat a technokratákat, akik a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején jöttek föl, és akik a mai napig itt élnek köztünk. Õk pragmatista módon úgy fogták fel, hogy az adott kereteken belül tudnak politizálni, teszik azt, amit tenni lehet. Nem hiszem, hogy hittek volna a világforradalomban - fogalmazott a történész.

Egy új mítosz

Romsics Ignác szólt arról is, hogy az utóbbi időben kezd kialakulni egy új mítosz, miszerint a szovjetek álláspontját a lehetséges csapatkivonásról a Köztársaság téri lincselés változtatta meg.

Főként a tavalyi évfordulón lehetett arról sokat olvasni és hallani, hogy 1956. október 30-ról 31-re azért változott meg a szovjet pártvezetés álláspontja, mert a Köztársaság téren az épületet védők közül több mint egy tucatot meglincseltek - fűzte hozzá az egyetemi tanár.

A történész ezt több szempontból sem tartja hiteles interpretációnak.
Ha megnézzük azt a jegyzőkönyvet, amely a szovjet vezetés október 30-i üléséről készült, akkor abban semmiféle konkrét ígéretet nem találunk arra, hogy kivonják a szovjet csapatokat Magyarországról. Másrészt a Köztársaság téri erőszak egyáltalán nem lepte meg a szovjet vezetést, mert korábban is volt példa ávósok meglincselésére - hívta fel a figyelmet a szakember.

Harmadrészt, amikor október 31-én megváltozik a szovjet hozzáállás, akkor a jegyzőkönyvben benne van az a momentum, amelynek hatására egy álmatlan éjszaka után a szovjet pártfőtitkár más álláspontra helyezkedik.

Nyikita Hruscsov kifejti, hogy presztízsveszteséget szenvedtek Egyiptomban, mivel ki kellett vonniuk a tanácsadókat és a nehézfegyvereket, és át kell engedniük az október 29-i izraeli támadás után.

Hruscsov szerint, ha hagyják, hogy a forradalom és a Nagy Imre-politika győzzön és érvényesüljön, akkor újabb presztízsveszteséget szenvednek el, ami megengedhetetlen - fejtette ki Romsics Ignác.

Az akadémikus hangsúlyozta: a jegyzőkönyvben egyetlen utalás sincs a Köztársaság térre, és ha a fentieken túl még valami befolyásolta a döntést, akkor az az október 30-i Nagy Imre-nyilatkozat, amely szerint Magyarország áttér a többpártrendszerre.

Az emberekben hajlam van arra, hogy valami meseszerű magyarázatot találjanak, és elkerüljék a meztelen valósággal történő szembenézést - jegyezte meg a szakember.