Szerencsére sokkal több joga van a gyermekeknek, mint korábban, de természetesen a tanárnő megrugdosása vagy egymás bántalmazása és telefonra rögzítése, ez nem tartozik a jogok közé. A jogok közé az tartozik, hogy a gyermekek személyiségét, identitását, a méltósághoz való jogát tisztelni kell, és olyan eszközökkel kell őket tanítani, nevelni és fegyelmezni, amelyek megfelelnek a felnőttek jogasinak, az emberi jogoknak.

Meddig mehet el egy pedagógus? Megfoghatja-e egy rosszalkodó kisdiák kezét, és kiviheti-e a táblához, akár felelni?

Szerintem nem ez a kérdés. Ez egy tüneti probléma. Ha jóban vannak, ha olyan a hangulat az osztályban, ha a tanárnak tekintélye van a gyerekek előtt, ha van ebben az iskolában vagy a többi iskolában valamilyen koncepció arról, hogy milyen módszerrel nevelik, fegyelmezik, büntetik és jutalmazzák a gyerekeket, akkor természetesen abba beleférhet, hogy megfogja a kezét. De ugye nem tudjuk, hogy hogyan fogta meg a kezét, nem tudjuk, hogy ők milyen viszonyban voltak, mióta tanítja őt, az iskolának milyen pedagógiai, nevelési programja van a fegyelmezetlenség, az agresszió kezelésére.

Nem attól agresszívek a gyermekek, hogy túlburjánzanak a jogaik?

Dehogy ettől agresszívek! A gyerekek jogainak túlburjánzásáról nincs szó. A magyar iskolák nagy része nem ismerteti a gyerekekkel a jogaikat, sőt a pedagógusok sem ismerik ezeket. Csak szeretném jelezni, hogy az oktatási ombudsman honlapján is olvasható, de mindennapos tapasztalataink nekünk is a gyermekvédelemben és az oktatásban, hogy a gyermekeket soha nem látott mértékben bántalmazzák az iskolákban felnőttek.

Pedagógusok?

Pedagógusok is nagyon sokszor.

Hogyan lehetne egészséges egyensúlyt teremteni, hogy a tanároknak is maradjanak jogaik, de tiszteletben tartsák a gyermekek jogait is?

A tanárnak és a tanítónak számtalan joga volna. Alapvető pedagógiai kérdés, hogy a gyermeknek joga lenne ahhoz, hogy ne bántalmazzák, hogy ne alázzák meg, hogy ne rúgják ki az iskolából, ne szegregálják, mint ahogy az Miskolcon nagy divat. Az a kérdés, hogy szembe akar-e nézni az iskola és az ott tanító pedagógusok azzal a nagyon nehéz körülménnyel, hogy a gyermekek nagy részének a szülei sem kaptak semmi segítséget ahhoz, hogy jól tudják nevelni a gyerekeket, hogy eléggé, és okosan tudják szeretni őket, hogy kicsi korban megtanítsák őket - nyilván külső segítséggel is ha kell - arra, hogy értelmes határokat szabnak a gyermekeknek, miközben a jogaikat biztosítják.