Vasárnap szavaznak az olasz választók a II. világháború utáni rendszer – a parlamenti alsóház, a szenátus és az ott befolyással bíró régiók képviseletének – reformjáról.

Felmérések szerint a „nem” szavazók kis többségben vannak – bár a Brexit-népszavazás és Donald Trump győzelme után már kevesen hisznek az előrejelzésekben.

Renzi korábban elkövette azt a hibát, hogy a népszavazás eredményét saját pozíciójához kötötte, és azt mondta: nemcsak lemond, de még a politikából is távozik, ha a „nemek” győznek.

Így a népszavazás az ő hatalmáról, a liberális és EU-párti városi rétegek és az Öt Csillag nevű radikális populista mozgalom által megszólítottak közötti ellentétről is szól. Az Öt Csillag vezére, Beppe Grillo egyike azoknak, aki örült Donald Trump választási győzelmének és egyike az EU nagy bírálóinak.

Renzi valójában a lassan működő demokratikus döntéshozatalt akarja átalakítani hazájában, és amikor 2013-ban hatalomra került, akkor Silvio Berlusconi volt miniszterelnök is egyetértett vele ebben.

A II. világháború után az olasz politika válasza az volt a fasiszta uralom éveire, hogy erősen decentralizálták az államhatalmat, és nagy befolyást adtak a régióknak.

A parlamenti alsóházban 630 képviselő sorsáról dönthetnek a 18 évnél idősebb választók, míg a Szenátus 350 tagjáról a 25 évnél idősebbek szavazhatnak. Jelenleg mindkét kamara egyenlő befolyással bír minden parlamenti döntésre, de Renzi azt akarja, hogy a szenátorok számát 100-ra csökkentsék, azok a régiók és önkormányzatok képviselőivé váljanak, és hogy a régiók kormányzói és ne a választók delegálják őket. A szenátorok befolyását alaposan megnyirbálnák, ami így az alsóház javára billentené el a mérleget.

A miniszterelnök ellenfelei erre azt mondják, hogy túl nagy befolyáshoz jutna. Ráadásul a javaslat olyan összetett, hogy nem minden választót foglalkoztat maga a reform kérdése.

Ami miatt az olasz népszavazás kimenetele európai szintű kérdés, az az, hogy az olasz a kontinens negyedik legnagyobb gazdasága. Renzi lemondásával egy lépéssel közelebb jutna a hatalomhoz az Öt Csillag, amely ki akarja vezeti Olaszországot az euróövezetből. Bár az eurótagságról egy másik népszavazásnak kellene döntenie, és az olaszok döntő többsége európárti, a piacok reakciója a nem győzelme utáni bizonytalanságra az lehet, hogy elkezdik kimenekíteni a pénzt Olaszországból. Súlyosbítja a helyzetet az olasz bankok állapota – ezek 350 milliárd euró nehezen behajtható hitelt halmoztak fel. Mindeközben az olasz államkötvények hozama ismét megugrana, ami azt jelentené, hogy a súlyosan eladósodott olasz állam még drágábban juthatna kölcsönökhöz.