Kutatók felfedezhettek egy módszert, amivel segíthetik egészségüket azok, akik éjszakai műszakban dolgoznak és reggel vagy délelőtt hazaérve szervezetük – a napfény és az evolúciós reflexek hatására – éberségre vált, és így a sötétítők és füldugók ellenére is képtelenek elaludni. A legújabb tudományos kutatások szerint ez a folyamatos belső konfliktus súlyos egészségügyi árat követel, azonban lehet megoldás a problémára – írta a BBC cikke.

Orvosok, mérnökök, gyári munkások és még sok más szakma képviselői lelhetnek megkönnyebbülésre Hugh Markus professzor, a Cambridge-i Egyetem stroke-csoportjának vezetője, neurológus, valamint egy orvostanhallgató, Yutong Chen eredményei nyomán. Az már egy ideje ismert, hogy alvás közben az agyban öntisztító folyamatok zajlanak. A szürkeállomány mélyén található a glimfatikus rendszernek nevezett csőrendszer apró csatornáin folyadék áramlik az agy erei mellett, és kimossa az ébrenlét alatt felhalmozódó salakanyagokat. A kutatók most 40 000 ember egészségügyi adatait átnézve arra jutottak, hogy ezek alapján ki tudták szűrni, hogy

akiknél ez az agyi csatornarendszer a leginkább károsodott, azoknál jelentősen nagyobb valószínűséggel alakult ki demencia évekkel később.

A szervezet által kiürített salakanyagok között vannak az amiloid és tau nevű fehérjék, amelyek lerakódásait azonosították az Alzheimer-kóros emberek agyában. A tudomány jelen állása szerint egyetlen álmatlan éjszaka is mérhetően megemeli az amiloid-szintet az agyat körülvevő folyadékban. Ha ez évről évre, sokszor megismételve megtörténik, annak a következményei aggasztóak.

Mindezek miatt Line Victoria Moen, az oslói Norvég Nemzeti Munkaegészségügyi Intézet kutatója azt kezdte vizsgálni, hogy a tervezett szunyókálás segíthet-e a műszakokban dolgozók számára.

Moen műszakos munkásokat követett Norvégia távoli északi részén. A munkások Oura gyűrűket viseltek alvásuk nyomon követésére, és ahogy Moen áttanulmányozta az adatokat, egy minta rajzolódott ki. Sokan közülük nem zuhantak egyetlen hosszú, kimerült álomba, amikor hazaértek.

Két különálló blokkban aludtak, reggel kilenctől egyig, majd délután is, a következő műszak előtt.

Ennek a mintázatnak van neve: kétfázisú alvás. Ez két különálló alvási periódust jelent 24 órán belül egy helyett. És ez egy olyan dologra utal, amit az alvástörténészek már régóta megfigyeltek: az iparosodás előtti időkben, a mesterséges megvilágítás előtt, az emberek gyakran két blokkban aludtak.

Számos tanulmány kimutatta, hogy a műszak alatti szunyókálás – ahol lehetséges – csökkent álmosságszinttel és a jobb éberséggel jár. Az egészségügyi dolgozókon végzett tanulmányok azt sugallják, hogy már egy 20-50 perces szunyókálás (ha engedik, akkor a műszak idejében, ha nem, akkor azután) javítja a koncentrációt és csökkenti az álmosságot hazafelé menet.

Moen kutatása a korábbiaknál sokkal pontosabban próbál választ adni a következő kérdésekre: mennyire gyakori a kétfázisú alvás, milyen formákat ölt, és van-e bizonyíték arra, hogy az alvás felosztása javíthatja az egészséget, a teljesítményt, a fáradtságot vagy a biztonságot.