„Távozásával nemcsak egy nagy tudású tudóst és egyetemi tanárt veszítettünk el, hanem egy olyan személyiséget is, aki évtizedeken keresztül meghatározó szerepet játszott a BME és a hazai műszaki felsőoktatás fejlődésében” – írta méltatásában Imre Sándor az MTA VI. Műszaki Tudományok Osztálya elnöke.

Arató Péter 1942. február 3-án szültetett, 1965-ben szerzett villamosmérnöki diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen, és ugyanebben az évben kezdte meg oktatói és kutatói munkáját a Folyamatszabályozási Tanszéken, a későbbi Irányítástechnika és Informatika Tanszéken.

Tudományos pályája során a digitális technika, a logikai szintézis, a vezérlőegységek tervezése, valamint a magas és rendszer szintű szintézis területén ért el jelentős eredményeket. Tudományos munkásságát az akadémiai világ mellett az ipari alkalmazások iránti elkötelezettség is jellemezte. 2007-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választották.

Oktatóként és iskolateremtő professzorként generációk számára jelentett példát. Közel két évtizeden át vezette tanszékét, 1986 és 1988 között a kar tudományos dékánhelyettese, 2001 és 2006 között pedig a Villamosmérnöki és Informatikai Kar dékánja volt.

Munkájának fontos része volt a fiatal kutatók és mérnökök nevelése. A BME 2013-ban Mestertanár Aranyéremmel ismerte el kiemelkedő témavezetői és tehetséggondozó tevékenységét.

Munkásságát számos rangos kitüntetéssel, köztük Csáki Frigyes-díjjal, Kozma László Emlékéremmel, Simonyi Károly-díjjal, Pro Facultate díjjal és Széchenyi-díjjal ismerték el.

„Ezek azonban talán csak részben fejezhetik ki azt a hatást, amelyet Arató Péter több mint fél évszázados egyetemi pályafutása során gyakorolt környezetére. Tudományos eredményei, tanítványai, az általa felépített szakmai közösségek és az általa képviselt magas mérnöki és oktatói mérce mind tovább élnek azok munkájában, akik tőle tanultak és vele dolgoztak” – olvasható a méltatásban.