A Szegedi Tudományegyetem, az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság, az Újvidéki Egyetem Műszaki Tudományok Kara, a Vajdaság Autonóm Tartomány Európai Ügyek Alapja és az újvidéki Vode Vojvodine Vízgazdálkodási Közvállalat 2026. augusztus 31-ig dolgoz ki javaslatokat az időjárási szélsőségekhez való alkalmazkodás és a hidrológiai kockázatok mérséklése érdekében – mondta az InfoRádióban Sipos György egyetemi docens, a SZTE természet és környezetföldrajzi tanszékének vezetője.

Mint mondta, manapság akár egy éven belül is előfordulhat, hogy totális vízhiány (aszály) alakuljon ki, amit előtte és utána is egy-egy vízbős időszak kísérjen. Az ehhez kapcsolódó gyakorlati megoldásoknak a vizsgálata hívta életre az együttműködést, aminek az a célja, hogy hogy a különböző időszakok közötti víztöbbletet vagy vízhiányt milyen megoldásokkal lehetne kezelni, hogy hogyan lehetne a vizet a vízbő időszakokból a szárazabb időszakokba átmenteni különböző módszerekkel – fejtette ki.

"A vizet ki kell vezetni valahová, de a folyószabályozás óta nem nagyon van hová" – tette hozzá a szakember. A szabályozások következtében ugyanis egyrészt megváltozott a Tisza folyó hidrológiája, másrészt a környező területeknek a vízháztartása. Miközben korábban hatalmas területeket öntöttek el az áradások, most ezen területek hiányában sokszor tapasztalni aszályos körülményeket, vagy éppenséggel a korábbi években – a globális felmelegedést megelőző időszakban – a belvizek voltak jellemzők. Ezen változásokat nyilván leköveti az ember: csatornákat épít, hogy elvezess a belvizet, öntözésbe kezd, hogy kezelje az aszályt, de ezek további problémákat indítanak el.

"Kialakul egy úgynevezett problémaspirál, újabb és újabb beavatkozásra van szükség, hogy a megváltozott körülmények mellett ugyanúgy fenntartható legyen a gazdálkodás, vagy hogy a különféle időjárási szélsőségektől védve legyenek a lakott területek. Tehát ez egy véget nem érő beavatkozás" – mondta Sipos György, megjegyezve: vannak, akik azt mondják, hogy vissza kellene állítani az eredeti állapotokat, de ez ellen nyilván számos érdek szól. "Az biztos, hogy növelni kell az alföldi régió ellenállóképességét a szélsőségek szempontjából, és ez,

ha nem is teljes elárasztást, de azért a víz minél nagyobb területeken történő visszatartását igényli"

– tette hozzá az egyetemi docens.

"A hullámterekben, a holtágakban kellene visszatartani minél több vizet, ehhez azonban az átlagosnál magasabb vízállásra van szükség, mert a Tisza medre helyenként egy-két méterrel mélyebbre került a kanyarulatok átvágása miatt" – mondta az InfoRádióban Sipos György, a Szegedi Tudományegyetem Természet és Környezetföldrajzi Tanszékének vezetője.