A múlt században sokan hittek erősen abban, hogy mire a 2020-as éveket írjuk, már ember él a Holdon, ehhez képest azóta, hogy legutóbb 1972-ben valaki lábat vetett az égitesten, néhány zászló, három holdjáró, néhány kamera és 96 zacskónyi emberi ürülék csak a bizonyítéka, hogy valaha járt ott ember – írja a BBC.

"Az egyik nagy célunk az, hogy biztosítsuk: most a Hold-program nem csak zászlók és lábnyomokból áll, amiket később újra elfelejtünk" – mondja Nujoud Merancy, a NASA felderítési rendszerek fejlesztési misszióigazgatóságának stratégiai és építészeti vezetője, az építészeti fejlesztési iroda vezetője. Merancy az ügynökség Holdra való visszatérésének tervezéséért felelős egyik kulcsembere.

Az Artemisz-program jelenti a reményt

A szakember szerint az a cél, hogy szilárd alapokat tegyenek le, és ne vesztegessenek el újabb ötven évet azzal, hogy nem foglalkoznak az alacsony Föld körüli pályákkal. Ez eddig működik: a NASA első, személyzet nélküli Artemisz-küldetése 2022 decemberében tért vissza a Földre, miután majdnem négy hetet töltött az űrben.

A Holdon messze túlra utazva bizonyította az Orion kapszula, az Európai Űrügynökség (ESA) szervizmodulja és az óriási SLS-rakéta képességeit, amely útnak indította. Az Artemisz II a tervek szerint 2024-ben viszi az első űrhajósokat Hold körüli pályára, majd valamikor az évtized közepén,

az Artemisz III során két űrhajós landol a Hold déli pólusa közelében.

Az egyikük biztosan nő lesz.

Muszáj lesz roverre ülni

Előttük az utolsó Apolló-misszió űrhajósai, Gene Cernan és Harrison Schmitt töltötték a leghosszabb időt az űrben: összesen 75 órát. Úgy írták le, mintha pikniken vettek volna részt: a landolóegységben ettek és aludtak függőágyban. Az Artemisz III legénysége másra számíthat: kevesebb komfortra és több űrben töltött időre, nagyjából egy héten át.

Az általuk használt leszállóegységet Elon Musk SpaceX vállalata készíti Starship koncepciójára alapozva, amelyet

eredetileg arra terveztek, hogy száz embert szállítson a Marsra.

Mivel a NASA csak két embert akar a Holdra szállítani, bőven jut hely egy laboratóriumnak, a holdjárónak, ágyaknak, konyhának és WC-nek is.

A következő küldetések során az űrhajósok a tervek szerint ennél is több időt töltenek majd a Holdon: bázisként használják majd a landolóegységet és bejárják a Holdat roverek segítségével.

"A Holdon jármű szükséges ahhoz, hogy nagyobb távolságot tehessen meg az ember: gyalog nem jut nagyon messzire a legénység, a kutatásokhoz, melyeket tervezünk, viszont erre van szükség. Olyan rendszert szeretnénk fejleszteni, amely egy hónapos vagy még annál is hosszabb tartózkodásra is alkalmas" – fogalmazott Merancy.

Veszélyes a hosszas tartózkodás

De minél tovább marad valaki a Holdon, annál kockázatosabb a küldetés.

"Három nagy kihívással kell szembenézni:

• a sugárzással,
• a szélsőséges hőmérsékleti viszonyokkal és
• a meteoritbecsapódásokkal"

– mondja Aidan Cowley, az ESA Európai Asztronauta Központ tudományos tanácsadója. A Földön e hatások legrosszabbikától a légkör és a bolygót körülvevő mágneses buborék, az úgynevezett magnetoszféra véd minket.

"A Holdon sokkal veszélyesebb dózisú napsugárzásnak és kozmikus sugárzásnak vagyunk kitéve, miközben a hőmérséklet nappal 100, éjszaka –180 fok.

A Hold kráterei a folyamatos mikrometeorit-becsapódásokról árulkodnak: idővel minden leég és károsodik a felszínen" – sorolja Cowley. Szerinte nem annyira a Földről vitt nagy és drága menedékek jelentenek megoldást: a Földön is úgy szaporodott el az ember, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokat optimalizálta.

Abból dolgoznak, ami van

A Holdon is van ugyanakkor néhány ásványkincs, napfény és vízjég, és a hulladék is hasznosítható Rachel Klima, a Johns Hopkins Alkalmazott Fizikai Laboratórium munkatársa szerint. Klima a Holdfelszíni Innovációs Konzorcium igazgatójaként csoportjával az űrügynökségeket, a tudományos és ipari szakembereket tömöríti, hogy megtervezzék a holdkutatás jövőjét.

Cowley csapata Kölnben a hulladékhasznosítás híve: a holdi port, más néven regolitot alakítja téglává. Legjobb módszerükben a fény hőjét a por összeolvasztására használják, amelyből aztán rétegenként építenek téglát –

ez tulajdonképp 3D-nyomtató holdporhoz.

A napkemencében melegített téglát mikrohullámokkal bombázták, és egyre jobb alapanyagokat tudnak készíteni.

Luxus azért nem lesz

A téglákból holdi épületeket is fel lehet húzni, vagy esetleg a felfújható modulokat burkolhatják, a használaton kívüli leszállóegységeket átalakíthatják azzal. Valószínűleg nem az asztronauták, hanem automata rendszerek végzik majd – de ne luxuslakásokra gondoljunk.

Sok privát szféra nem lesz ezekben a lakóterekben, bár a körülményekhez képest otthonosra tervezik majd őket.

Arra nem érdemes számítani, hogy pár év, és kis falu épül a Holdon: ennek alapjait ugyanakkor már egy évtizeden belül letehetik az Artemisz-program asztronautái.