Mit mondhat az alvó sarkvidéki földi mókusok tanulmányozása az űrhajósok sokéves küldetéseinek megvalósításával kapcsolatban? Dr. Kelly Drew (Alaszkai Egyetem, Fairbanks) és munkatársai azért tanulmányozzák a hibernált mókusokat, hogy megtudják, hogyan képesek megtartani izom- és csonttömegüket hosszabb hibernálás alatt. Ez alapvető kérdés az emberi szervezettel kapcsolatban, hiszen valamilyen módon túl kell élniük az űrhajósoknak a jövőben tervezett, alkalmasint többéves utazásokat.

A NASA honlapján szereplő összeállítás szerint a hibernált sarkvidéki mókusok tanulmányozása segíthet a kutatóknak megérteni, hogy miként működik az emberi test súlytalan környezetben. Ezek az állatok ugyanis egyedülálló teljesítményre képesek: évente nyolc-kilenc hónapig hibernált állapotban mennek. Vagyis annyira lelassítják az anyagcseréjüket, hogy testhőmérsékletük lesüllyedhet fagypont alá, s mégsem kell szenvedniük a szokásos mellékhatásoktól – például fagyástól, izomvesztéstől vagy csontsűrűség-csökkenéstől – a téli hónapokban – írta a heol.hu.

A kutatás eredményei felhasználhatók a jövőbeli küldetések támogatására, az űrhajósok hosszú távú űrmisszióknál tervezett, orvosilag előidézett hibernálásától kezdve a kabinláztól való védelmükig (a kabinláz a hosszú távú elszigeteltségből adódó súlyos lelki zavar), az ionizáló sugárzás ellen, és még sok minden más célra. Hatékonynak bizonyulhat az izom- és csontvesztés megelőzésére is nulla gravitáció esetén.

Földi felhasználásban segíthetnek az ismeretek az emberek kritikus esetekben alkalmazandó hibernációjára. Ez például azt jelenti, hogy a stroke-on vagy szívinfarktuson átesett betegeket orvosilag kiváltott hibernált állapotba (a testhőmérséklet mélyhűvösen tartásába) lehet helyezni, hogy lelassítsák az anyagcseréjüket, amíg kórházba szállítják őket ellátásra. A megoldás jelentősen javíthatja életben maradási esélyeiket.

(A nyitóképen: alaszkai földimókus)